Stephen King

Most, mikor volt célja, rájött, hogy tud járni. Nyugat felé sántikált, és időről időre látta, hogy
mások is elhagyják Garyt, és hátranéznek a lángfalra. Bolondok, gondolta Szemét már-már együtt
érzőn. Meg fogtok égni. Megfelelő időben megégtek. Nem vették észre; számukra a Szemétláda
Ember csak egy túlélő volt. Eltűntek a füstben, és valamikor hajnal után Szemétláda Ember
átsántikált Illinois állam határán. Chicago északra volt, Joliét délnyugatra, a tűz eltűnt a szemhatárt
elsötétítő füstben. Július másodika hajnala volt.
Elfelejtette álmát, hogy földig égeti Chicagót, elfelejtette a vasúti mellékvágányokon és a
taplószáraz bérkaszárnyákban eldugott benzinszállítókról és cseppfolyós gázzal töltött
teherkocsikról szőtt álmait. Fikarcnyit sem érdekelte a Szelek Városa. Azon a délutánon betört
Chicago Heights egyik rendelőjébe, ahol lopott egy doboz fecskendővel egybecsomagolt
morfiumot. Ez kicsit csökkentette a fájdalmat, de volt egy sokkal fontosabb mellékhatása:
Szemétládát kevésbé érdekelte a fájdalom, ami kínozta.
Este szerzett egy drogériából egy nagy tégely vazelint, és centi vastagon bekente a karját.
Nagyon szomjas volt, folyton csak inni kívánt. A sötét ember ábrándképei döglegyekként zúgtak kibe
az agyában. Amikor alkonyatkor összerogyott, már érlelődött benne a gondolat, hogy a város,
amelybe a sötét ember irányítja, bizonnyal Cibola a Hetedik Mennyországban, az Ígéret Városa.
Éjjel ismét eljött hozzá álmában a sötét ember, és gunyoros vihogással megerősítette, hogy
tényleg így van.
A Szemétláda Ember ezekből a zavaros álomtöredékekből ébredt a dermesztő sivatagi hidegre. A
sivatag vagy jég, vagy tűz; nincs középút.
Halk nyögéssel fölállt, összehúzva magát, amennyire bírta. A feje fölött csillagmiriád ragyogott
szinte karnyújtásnyira, és hideg lidércfényben fürdette a sivatagot.
Visszament az útra, és közben sziszegett, annyira fájt felhorzsolt, puha bőre, a számtalan szúrás
és szaggatás. De mit számítottak már. Egy pillanatra megállt, és lenézett a városra, amely álmodott
az éjszakában (itt-ott apró szikrák villantak, mint elektromos tábortüzek). Nekiindult.
AMIKOR ÓRÁKKAL KÉSŐBB a hajnal festeni kezdte az eget, Cibola majdnem olyan távolinak tűnt,
mint mikor először pillantotta meg a dombról. Bolond fejjel megitta az összes vizét, megfeledkezve
arról, hogy itt minden nagyobbnak látszik a valóságosnál. Nem mert sokat gyalogolni napfelkelte
után, mert félt a kiszáradástól. Ismét le kell feküdnie, mielőtt a nap megmutatja teljes erejét.
Egy órával napfelkelte után az út mentén egy Mercedes-Benzre talált, amelynek jobb oldala az
ajtó tetejéig a homokba merült. Kinyitotta az egyik bal oldali ajtót, és kirángatta a két ráncos,
majomszerű utast – egy öregasszonyt, aki számos karperecet viselt, meg egy öregembert, akinek
színpadias, fehér haja volt. Szemétláda motyogva kivette a kulcsot az önindítóból, megkerülte a
járművet, és kinyitotta a csomagtartót. A bőröndök nem voltak bezárva. Különféle ruhadarabokat
aggatott a Mercedes ablakaira, és sziklákkal lenyomtatta őket. Most már volt egy hűvös, homályos
barlangja.
Bemászott és elaludt. Mérföldekkel nyugatra Las Vegas városa ragyogott a nyári nap fényében.
NEM TUDOTT autót vezetni, ezt nem tanították meg neki a börtönben, de biciklizni igen. Július 4-én,
azon a napon, amikor Larry Underwood fölfedezte, hogy Rita Blakemoor túladagolta a gyógyszert,
és meghalt álmában, Szemétláda Ember kerített egy tízsebességes biciklit, és azzal kerekezett
tovább. A haladása először lassú volt, mert bal karjának nem sok hasznát vette. Az első napon
kétszer is elesett, egyszer pontosan megégett karjára, ami borzalmasan fájt. Addigra az égett kar
bőven váladékozta a gennyet a vazelin alól, a szaga förtelmes volt. Szemét időnként gondolt az
üszkösödésre, de nem engedte meg magának, hogy sokáig időzzön a témánál. Keverni kezdte a
vazelint fertőtlenítő kenőcsökkel, nem tudva, segítenek-e, de az biztos, hogy nem árthatnak.
Tejszerű, nyúlós trutymó lett belőle, olyan, mint az ondó.
Apránként megszokta, hogy többnyire fél kézzel kormányozzon, és egész jó sebességgel haladt.
A táj laposabb lett, a bringa vígan repült. Kitartóan pedálozott az égés és a morfin ellenére, amely
állandó bódulatban tartotta. Rengeteg vizet ivott, és farkasétvággyal evett. A sötét ember szavain
gondolkodott: Magasra helyezlek a tüzérségemben. Te vagy az az ember, aki nekem kell. Milyen