Stephen King

Az egyik lány felsikított: – MOST!
Frannie pillantása a lányra ugrott, miközben tovább viaskodott a puskájával. Nem is igazán lány
volt; legalább huszonöt éves. Hamvasszőke haja rongyos sisakként borult a fejére, mintha
mostanában sövényvágó ollóval csinált volna frizurát.
Nem mindegyik nő mozdult meg; némelyik szinte katatónná merevedett a félelemtől. De a szőke
lány és három másik igen.
Mindez hét másodpercen belül történt.
A szakállas ember a pisztolyával célba vette Stut. Amikor a fiatal szőke nő felsikoltott, hogy
"Most!", a cső kissé feléje rándult, akár a varázsvessző, ha vizet érez. A fegyver elsült, olyan hangot
adva, mint amikor acéldarab üti át a kartonpapírt. Stu motorostul eldőlt, Frannie a nevét sikoltotta.
Azután Stu felkönyökölt (mindkét könyökét felhorzsolta a beton, és a Honda az egyik lábára
dőlt), és tüzelt. A szakállas ember úgy szökkent hátra, mint varietében a csepűrágó, amikor lelép a
színről a ráadás után. Kifakult, skót kockás inge felfújódott és lobogott. Automata pisztolya az ég
felé lendült, négyszer megismételte a kartont átütő acél puffanását, aztán a szakállas elterült.
A mögötte levő három férfi közül ketten megpördültek a szőke nő kiáltására. Az egyik kilőtte
régimódi Remington tizenkettese mindkét csövét. Nem támasztotta meg a tust, csak a jobb csípője
mellett tartotta, és amikor a puska elsült, akkorát szólva, mint mennydörgés egy kis szobában,
hátrafelé kirepült a fegyveres kezéből, és lenyúzta a bőrt az ujjairól. A Remington hangosan
koppant az úton. Az egyik asszony arca, aki nem mozdult a szőke nő kiáltására, eltűnt egy
elképesztő vérzuhatagban, Frannie valósággal hallotta, hogy záporozik a vér az aszfaltra, mintha
eleredt volna az eső. Az egyik szem sértetlenül, mit sem értő bódulatban meredt ki a véres
maszkból, azután az asszony arcra esett. A mögötte levő County Squire kombit rostává lyuggatta az
őzsörét, az egyik ablakból tejszínű szilánkok patakzottak.
A szőke lány birokra kelt a másik emberrel. A puska, amelyet a férfi markolt, elsült kettejük
között. Egy másik lány fölkapta az elejtett Remingtont.
A harmadik ember, aki nem fordult a nők felé, tüzelni kezdett Franra. Frannie szétvetett lábbal
ült a motorján, kezében a puskájával, és bután bámult rá. Az olajbarna bőrű férfi olasznak tűnt. A
lány érezte, hogy egy golyó zúgva elhúz a bal halántéka mellett.
Haroldnak végre sikerült kiszabadítania az egyik pisztolyát. Fölemelte, és az olajbarna bőrű
férfira sütötte. A távolság nem volt több tizenöt lépésnél. Elhibázta. Golyó ütötte lyuk nyílt a
rózsaszín utánfutón, balra a barna bőrű ember fejétől. Az ránézett Haroldra, és azt mondta: – Mos
má télleg megöllek, te kurafi!
– Ne tedd! – sikította Harold. Eldobta a pisztolyát, és fölemelte üres kezét.
A férfi háromszor lőtt Haroldra. Mindháromszor mellé. A harmadik golyó járt a legközelebb
ahhoz, hogy kárt okozzon, Harold Yamahájának kipufogócsövéről pattant vissza. A jármű felborult,
levetette magáról Haroldot és Glent.
Eddig húsz másodperc telt el. Harold és Stu a földön feküdt. Glen törökülésben ücsörgött az
úton, és még mindig úgy nézett, mint aki nincs tisztában vele, hogy hol van, vagy mi folyik itt.
Frannie kétségbeesetten igyekezett lelőni az olajbarna bőrű férfit, mielőtt az lőhetné le Haroldot
vagy Stut, de a puskája nem sült el, meg sem tudta húzni a ravaszt, mert elfelejtette kibiztosítani a
fegyvert. A szőke nő tovább dulakodott a másik férfival, és az a lány, aki az elejtett puskáért kapott,
most egy másikkal huzakodott a Remington birtoklásáért.
Az olajbarna bőrű férfi idegen, kétségkívül olasz nyelven káromkodva ismét célba vette
Haroldot, ám ekkor Stu lőtt. A barna bőrű férfi homloka behorpadt, és ő összeesett, mint egy zsák
krumpli.
Egy harmadik nő is beszállt a Remingtonért folytatott küzdelembe. A pasas, aki elejtette a
puskát, félre akarta lökni. A nő a lába közé kapott, belemarkolt a fegyveres ágyékába, és
megcsavarta. Fran látta az alkarját, amelyen könyékig kiugrottak az inak. A férfi üvöltött.
Elveszítette érdeklődését a fegyver iránt. A heréjét markolva, kétrét görnyedve botladozott arrébb.
Harold odakúszott elejtett pisztolyáért, fölkapta, és a szerszámát szorongató férfira tüzelt.
Háromszor lőtt, mindháromszor mellé. Mint Bonnie és Clyde, gondolta Frannie. Jézusom, minden
véres!