Stephen King

Odament egy zöld posztóval borított asztalhoz, amelyen a rejtélyes AZ OSZTÓNAK 16-OT
ÜTNIE ÉS 17-ET TARTANIA felirat állt. Szemétláda felkapaszkodott rá, és azonnal elaludt.
Hamarosan csaknem fél tucat ember állta korul az alvó, toprongyos Szemétládát.
– Mihez kezdjünk vele? – kérdezte DeMott.
– Hadd aludjék – felelte Lloyd. – Flaggnek szüksége van rá.
– Igen? És ki a fene egyáltalán az a Flagg? – kérdezte egy hang.
Lloyd megfordult és ránézett a férfira, aki kopaszodott, legalább harminc centivel magasabb volt
nála, mindazonáltal hátrált egy lépést Lloyd tekintetének súlyától. Lloyd nyakában lógott az
egyetlen kő, amelyet nem tömör, fekete borostyánból csiszoltak, mert kicsiny, nyugtalanító vörös
folt csillogott a közepén.
– Nagyon szeretnéd látni, Hec? – kérdezte Lloyd.
– Nem – felelte a kopaszodó férfi. – Hé, Lloyd, tudod, hogy nem...
– Hát persze. – Lloyd lenézett a blackjackasztalon alvó férfira. – Flagg hamarosan jön – mondta.
– Ezt a fickót várja. Ez valami különlegesség.
Szemétláda Ember minderről mit sem tudva hortyogott az asztalon.
SZEMÉTLÁDA ÉS A KÖLYÖK július 18-a éjszakáján egy motelben szálltak meg a coloradói
Goldenben. A Kölyök szomszédos szobákat választott, amelyeket ajtó kötött össze. Az ajtó be volt
zárva. A Kölyök, aki már jól be volt állítva, ezt az apró problémát úgy oldotta meg, hogy szétlőtte a
zárat egyik 45-ösének három golyójával.
Fölemelte egyik csizmácskáját, és belerúgott az ajtóba, amely megremegett, és finom, kék
puskaporfelhőben kinyílt.
– Első osztályú – mondta. – Melyiket akarod? Válassz, Szemétláda.
A Szemétláda Ember a jobb oldali szoba mellett döntött, és egy ideig békén hagyták. A Kölyök
elment valahova. A Szemétláda Ember éppen azt az ötletet őrölte magában, hogy egyszerűen
beleolvad a homályba, mielőtt valami igazán rossz dolog történne – ezt a lehetőséget igyekezett
egyensúlyba hozni a közlekedési eszköz hiányával –, amikor visszatért a Kölyök. A Szemétláda
Ember riadtan látta, hogy egy bevásárlókocsit tol maga előtt, amely tele van hatos Coors sörökkel.
A babaszemek véreresen néztek a vörös gyűrűkből. A tornyos frizura kezdett szétbomlani, mint egy
törötten nyújtózkodó órarugó, zsíros hajcsomók lógtak a Kölyök fülére-arcába, amitől úgy festett,
mint egy veszedelmes (bár abszurd) barlanglakó, aki megtalálta és magára húzta egy időutazó
ottfelejtett bőrzubbonyát. A nyúllábak ide-oda lengtek a zubbony derékrészén.
– Meleg – mondta a Kölyök. – De hát ki nem fütyül rá, igazam van?
– A legnagyobb mértékben – bólintott Szemétláda Ember.
– Kapaszkodj essörbe, seggfej – mondta a Kölyök, és odadobott egy dobozt. Amikor Szemétláda
meghúzta a karikát, és az arca tele lett habbal, a Kölyök furcsa cérnahangon hahotázott, két kézzel
fogva lapos hasát. Szemétláda halványan elmosolyodott. Elhatározta, hogy még ma este meglép,
mihelyt ez az apró szörnyeteg megadja magát az álomnak. Elege volt. És amit a Kölyök a sötét
papról mondott... Szemétládának olyan hatalmas félelmei voltak, hogy még csak formába sem tudta
sűríteni őket. Ilyet mondani akár csak tréfából is, olyan volt, mint egy templomi oltárra szarni, vagy
föltartani az arcunkat a viharos égre, és a villámnak könyörögni, hogy csapjon belénk.
A legrosszabb az volt, hogy Szemét meglátása szerint a Kölyök nem tréfált.
Szemétláda Ember nem óhajtott fölmenni a hegyekbe és szlalomozni azokban a
hajtűkanyarokban ezzel az egész nap (és láthatólag egész éjjel) vedelő bolond törpével, aki azt
mondja, hogy letaszítja a sötét embert, és a helyére áll.
Eközben a Kölyök két perc alatt két sört dobott be, összegyűrte a dobozokat, és közömbösen a
kettős ágyra hajigálta őket. Egyik kezében friss sörrel, a másikban az ajtónyitogató 45-össel
morcosan nézte az RCA Chromacolort.
– Nincs kibaszott villanyosság, így oszt nincs kibaszott tévé sem – mondta. Minél többet ivott,
annál erősebb lett déli kiejtése, annál jobban összemosta a szavakat. – Hogy rühellem ezt. Annak
örülök, hogy az összes seggfej kipurcant, de a Jézus-elcseszett-szerelmére, hun a HBO? Hun
vannak azok a rohadt szabadfogású meccsek? Hun a Pléboj-csatorna? Abbion jó vót, Szemétkém.