Stephen King

feleségének, adjon a gyereknek aszpirint. Ha csak négy-öt napot vár az az átkozott krupp, és a saját
házában tör ki a gyereken, akkor Ed egy tökéletes nyaralásra emlékezhetne (nem is szólva az
élvezetes kárörvendezésről, amire számított!). Áthallatszott az összekötő ajtó mögül, hogy ugat az a
szegény srác: akár egy véreb.
Trish arra számított, hogy Hector tünetei reggelre enyhülnek – a krupp olyan betegség, amelyet
súlyosbít a fekvés –, ám huszadikán délre be kellett vallania magának, hogy nem ez történt. Az
aszpirin nem csökkentette a lázat; szegény Hecknek egészen üveges lett a szeme. A köhögése olyan
mellékzöngéket kapott, ami az anyjának nagyon nem tetszett, a lélegzése nehézzé és hurutossá vált.
Akármi volt is ez, úgy tűnt, Marsha is megkapta, és Trishnek hideg kis borzongás futott végig a
gerincén, miközben maga is köhögni kezdett, noha ez csak könnyű krahácsolás volt, amit egy apró
zsebkendővel is el lehetett fojtani.
– Hecket orvoshoz kell vinnünk – mondta végül.
Ed bekanyarodott egy szervizállomásra, és megnézte a kocsi napellenzőjére csíptetett térképet. A
kansasi Hammer Crossingban voltak. – Nem is tudom – mondta. – Talán végül találunk egy orvost,
aki megmondja, mit tegyünk. – Felsóhajtott, elnehezedett kezével beletúrt a hajába. – Hammer
Crossing, Kansas! Jézus! Miért pont egy ilyen istenverte helyen betegedett meg, a semmi közepén,
annyira, hogy doktorra van szükségünk?
Marsha, aki a térképet bámulta az apja válla fölött, azt mondta: – Azt mondja, papa, hogy Jesse
James itt rabolt bankot. Kétszer.
– Bassza meg Jesse Jamest! – mordult föl Ed. – Na de, Ed! – kiáltott rá Trish. – Bocs –
válaszolta, noha egy fikarcnyit sem bánta a megjegyzését. Továbbhajtott.
Hat hívás után, amelyeknek során Ed Norrisnak két kézzel kellett fékeznie a dühét, találtak egy
orvost Pollistonban, aki hajlandó volt megnézni Hectort, ha háromig odaviszik. Polliston nem esett
az útjukba, húsz mérföldre volt Hammer Crossingtól, de most csak Hector számított. Ed kezdett
nagyon aggódni miatta. Még sohasem látta ennyire elesettnek.
Délután kettőkor dr. Brenden Sweeney külső várójában ültek. Addigra Ed is tüsszögött. Sweeney
várószobája tele volt emberekkel; nem is kerültek a doktor színe elé, csak négy óra tájt. Trish nem
tudta kihozni Hecket a félöntudatlanság iszapjából, és úgy érezte, ő maga is lázas. Csupán a
kilencéves Stan Norris érezte annyira jól magát, hogy izegjen-mozogjon.
Miközben Sweeney várójában ültek, huszonöt embernek adták tovább a betegséget, amelyet a
széteső ország hamarosan Gikszer Kapitány néven fog ismerni, köztük egy matrónának is, aki azért
ugrott be, hogy kifizesse a számláját, mielőtt továbbment, és megfertőzte egész bridzsklubját.
Ez a matróna Mrs. Robert Bradford volt, a bridzs-klubban Sarah Bradford, a férjének és közeli
barátainak Cuki. Este jól játszott, valószínűleg azért, mert Angela Dupray, a legjobb barátnője volt a
partnere. Mintha vidám telepátia létesült volna közöttük. Simán megnyerték az első három robbert,
a következőben pedig nagy szlemet csináltak. Sarah-nak az volt az egyetlen morzsa a mézben, hogy
meghűlt kicsit. Ez nem igazságos, hogy alig lábalt ki az előzőből, ilyen hamar megkapja a
következőt náthát.
Miután a parti este tízkor befejeződött, Sarah és Angela beültek egy békés italra egy koktélbárba.
Sarah barátnője nem sietett haza. Aznap volt David szokásos otthoni pókerpartija, úgyse tudna
elaludni abban a ricsajban... hacsak előbb be nem dob egy kis maga rendelte altatót, jelen esetben
két kökényes gin-fizzt.
Sarah Ward 8-at rendelt. Megbeszélték a bridzspartit, és közben sikerült mindenkit
megfertőzniük, aki betette a lábát a Pollison koktélbárba, köztük a mellettük söröző két
fiatalembert. Útban voltak Kalifornia felé – éppen úgy, ahogy korábban Larry Underwood és
barátja, Rudy Schwarz –, hogy szerencsét próbáljanak. Egy barátjuk munkát ígért nekik egy
szállítmányozási vállalatnál. Másnap elindultak nyugat felé, szétszórva a betegséget, amerre csak
jártak.
A pilótajátékok nem működnek, ez közismert tény. Sohasem érkezik meg az egymillió dollár,
amelyet arra az esetre ígérnek, ha egyetlen dollárt küldesz a listavezető név viselőjének, miközben a
magadét a sor aljára kanyarítod, és öt barátodnak továbbküldöd a levelet. Ez viszont, Gikszer
Kapitány pilótajátéka, úgy működött, mint a karikacsapás. A piramis csakugyan felépült, ha nem is