Stephen King

10. FEJEZET
LARRY MÉRSÉKELTEN vészes macskajajjal ébredt, bár a szájának olyan íze volt, mintha egy
sárkányfióka bilinek használta volna, és úgy érezte, nem ott van, ahol lennie kellene.
Szimpla ágyban feküdt, de két párnán. Sülő szalonna illatát érezte. Felült, kinézett az ablakon
egy újabb szürke New York-i napra, és az volt az első gondolata, hogy valami borzalmas dolgot
csináltak Berkeley-vel: elkoszosodott, kormos lett, megvénült. Azután kezdett visszatérni az
éjszaka, és rájött, hogy Fordhamet bámulja, nem Berkeleyt. Egy emeleti lakásban volt a Tremont
úton, nem túl messze a Concourse-tól, és az anyja találgatni fogja, hogy hol járt. Felhívta vajon, és
szolgált-e magyarázatfélével, akármilyen gyatrával?
Lelógatta a lábát az ágyról. Talált egy gyűrött Winston-dobozt, amelyben egyetlen szál nyűtt
külsejű cigaretta maradt. Rágyújtott egy zöld műanyag Bic öngyújtóval. Olyan íze volt, akár az
állott lócitromnak. A konyhában tovább sercegett a sülő szalonna, mint amikor elektromos
kisülések zavarják a rádiót.
A lányt Mariának hívták, és azt mondta, hogy... mi is? Talán szájhigiénikus? Larry nem tudta,
mennyit érthet a higiéniához, de szájban óriási volt. Homályosan emlékezett, hogy úgy bekapták,
mint egy sós pálcikát. Crosby, Stills és Nash szólt a szar kis sztereón a nappaliban, arról daloltak,
milyen sok víz folyt le a híd alatt, és de sok időt elpacsáltunk. Ha jól emlékszik, Mária ugyan nem
pacsálta az idejét. Egy kicsit elalélt, amikor fölfedezte, hogy ő az a Larry Underwood. Az esti
vigalom egy bizonyos pontján mintha beugrottak volna egy még nyitva tartó lemezboltba, hogy
vegyenek egyet a "Bébi, komálod az emberedet?"-ből.
Nagyon halkan felnyögött, és megpróbálta követni a tegnapot az ártatlan kezdetektől az őrjöngő,
habzsoló befejezésig.
A Yankees nem volt a városban, erre emlékezett. Az anyja akkor ment el dolgozni, amikor ő
fölkelt, de a konyhaasztalon hagyta a Yankees menetrendjét és egy cédulát: "Larry, mint látod, a
Yankees július elsejéig nem jön vissza. Július 4-én kettős meccset játszanak. Ha aznap nincs
dolgod, el vihetned anyucit a mérkőzésre. Én fizetem a sört és a hot dogot. A jégen van tojás és
kolbász, a kenyérkosárban piskótarolád, ha azt jobban szereted. Vigyázz magadra, fiam." Majd a
jellegzetes Alice Underwood-utóirat: "A srácok zöme, akikkel együtt lebzseltél, mostanra lelépett,
bár ki sajnál egy ilyen huligánbandát, de azt hiszem, Buddy Marx a Stricker úton dolgozik egy
nyomdában."
Ha csak rágondolt erre a levélre, összerándult. Semmi "Drága" az ő neve előtt. Semmi
"szeretettel" az anyja aláírása előtt. Alice nem hitt a kamu dolgokban. Az igazi dolog a
jégszekrényben van. Valamikor, miközben Larry kialudta az autózást Amerikán keresztül, Alice
kiment és begyűjtött minden istenverte ennivalót, amit a fia kedvelt. Az emlékezete olyan pontos
volt, hogy az rémítő. Egy doboz Daisy sonka. Két font igazi vaj – hogy engedhette ezt meg
magának a béréből? Két hatos csomagolású Coca-Cola. Kolbászok a csemegéből. Sült hús, amelyet
Alice titkos mártásával marinírozott, ennek összetételét még fiával sem volt hajlandó megosztani,
meg egy gallon Baskin-Robbins Peach Delight jégkrém a hűtőszekrényben. Mellette Sara Lee
túrótorta. Az a fajta, amelyiknek eper van a tetején.
Hirtelen ötlettel bement a fürdőszobába, nem csupán a hólyagja miatt, de azért is, hogy
ellenőrizze a gyógyszerszekrényt. Vadonatúj Pepsodent fogkefe lógott a régi tartóban, ahol összes
gyermekkori fogkeféje lógott, egyik a másik után. Volt egy csomag egyszer használatos
borotvapenge, egy doboz Barbasol borotvakrém, sőt még egy üveg Old Spice kölni is. Nem módis,
mondta volna az anyja – Larry szinte hallotta –, de ezért a pénzért éppen elég illatos.
Ott állt, nézte a tárgyakat, azután elővette az új tubus fogkrémet, és a kezében tartogatta. Semmi
"drága", semmi "szeretettel, anya". Csak egy új fogkefe, új fogkrém, új kölni. Néha, gondolta, az
igazi szeretet éppen olyan néma, mint amilyen vak. Sikálni kezdte a fogát, és azon tűnődött, nem
bujkál-e ebben egy dal valahol.