Stephen King

villanásokkal, és a fiú megrémült, hogy el fog ájulni. Azt gondolta: tényleg megsebesültem, csak
egy perc, és érezni fogom, amint a sokk elmúlik, akkor megérzem, csúnyán megvágtam magam vagy
ilyesmi, és ki tesz rá szorítókötést?
De amikor a pillanatnyi gyengeség elmúlt, végignézett magán és úgy találta, még sincs nagy baj.
Mind a két kezét megvágta, az új nadrág ronggyá szakadt a jobb térdén – a térdét is lehorzsolta –,
de ezek csak karcolások voltak, és egyáltalán, mi a hézag, mindenki borult már motorral, egyszeregyszer
bárkivel megesik.
De azért tudta, mi a hézag. Úgy beverhette volna a fejét, hogy betörik a koponyája, és fekhetne a
forró napon, amíg meg nem hal. Vagy megfojthatta volna a saját hányadéka, mint egy bizonyos,
mostanában elhunyt barátját.
Reszketeg lábbal odament a Harleyhoz és fölállította. Nem látszott rajta sérülés, mégis
másképpen festett. Korábban csak egy masina volt, egész jóképű gép, azzal a kettős rendeltetéssel,
hogy szállítsa őt, és úgy érezhesse magát rajta, mint James Dean, vagy, mondjuk, Jack Nicholson A
Pokol Angyalai két keréken című filmben. De a króm most mintha rávigyorgott volna, mint egy
vásári kikiáltó, aki biztatja, ugorjon csak föl, lássuk, van-e annyira férfi, hogy meglovagolja a
kétkerekű szörnyeteget.
Harmadik rúgásra beindult a motor, és Larry sétatempónál alig gyorsabban elgurult
Benningtonból. Karján hideg verejtékből viselt pántot, és még soha, de soha nem kívánta annyira,
hogy másik emberi arcot lásson, mint most. Ám aznap nem látott.
DÉLUTÁN EGY KICSIT gyorsabban ment, de amint a sebességmérő elérte a húsz mérföldet, nem
tudta rávenni magát, hogy gázt adjon, még akkor se, ha előtte tiszta az országút. Wilmington
peremén volt egy sportbolt, itt megállt, újított hálózsákot, vastag kesztyűt és bukósisakot, de még
sisakban sem tudta rákényszeríteni magát huszonöt mérföldnél többre. Ha nem látta be a kanyart,
addig lassított, hogy szinte már tolta a nagy mocit. Folyton magát látta, amint öntudatlanul fekszik
az út mentén, és elvérzik, mert nincs, aki segítsen.
Öt óra tájt Brattleboro közelében kigyulladt a lámpa, amely azt jelezte, hogy a Harley túlhevült.
Larry leállt, és undorral vegyes megkönnyebbüléssel kikapcsolta a motort.
– Akár tolhattad volna – mondta. – Ezt hatvan mérföldre tervezték, te átkozott hülye!
Otthagyta, besétált a városba, azt se tudva, visszajön-e még a motorért.
Éjjel a brattleborói városi parkban aludt, a zenepavilon részleges oltalmában. Amint besötétedett,
lefeküdt, és azonnal el is aludt. Egy idő után felriadt egy hangra. Az órájára nézett. A vékony
rádiumos vonalak tizenegy húszat karcoltak a számlapra. Felkönyökölt és belebámult a sötétségbe.
Hirtelen hatalmasnak érezte a pavilont, hiányolta a kis sátrat, amely megtartotta testének melegét.
Micsoda klassz kis kanavász anyaméh volt!
Ha volt is valami hang, az elhalt már; még a tücskök is hallgattak. Nem tévedett? Lehetséges ez?
– Van itt valaki? – kérdezte, és megijedt a saját hangjától. A puskája után tapogatózott, és egy
hosszú, rémítő pillanatig nem találta. Amikor végre meglelte, gondolkodás nélkül meghúzta a
ravaszt, ösztönösen, ahogy az óceánban fuldokló ember kap a mentőöv után. Ha nem lett volna
bebiztosítva, el is süti. Esetleg magát lövi le.
Volt valami a csöndben, az biztos. Talán egy ember, talán egy nagy és veszedelmes állat.
Természetesen egy ember is lehet veszélyes. Például egy olyan alak, aki megszurkálta szegény
szörnykiáltót, vagy olyan, mint John Bearsford Tipton, aki egymilliót ajánlott készpénzben, hogy
használhassa az asszonyát.
– Ki az?
Volt egy elemlámpa a csomagjában, de hogy előkotorhassa, ahhoz le kellett volna tennie a
puskát, amelyet az ölébe fektetett. Mellesleg... tényleg látni akarja, hogy ki az?
Így hát csak ült, várva, hogy mozduljon valami, vagy megismétlődjön a hang, amely
fölébresztette (tényleg hang volt? vagy csupán álmodta?), és egy kicsivel később bóbiskolni kezdett,
aztán elaludt.
Hirtelen fölkapta a fejét, szeme kitágult, az izmai megfeszültek. Most csakugyan volt hang, és ha
az éjszaka nem lenne felhős, a hold, amely csaknem megtelt, megmutatná...