Stephen King

mindenfelé. A pulton álló üvegek szétdurrantak. Az egyikben marinírozott tojás volt, a másikban
marinírozott disznóláb. Tüstént átható ecetszag terjengett a boltban.
A Schmeisser három lyukat ütött a cowboy khakiingén. A cowboynak a hátán jött ki a belső
része, és beterítette a MacKenzie krumplit. Összeesett, egyik kezében még mindig a 45-öst
szorongatva, a másikban a Lucky Strike-ot.
Lloyd, aki majd' berezelt félelmében, tovább tüzelt. A géppisztoly felforrósodott a kezében. A
visszaváltható üdítősüvegekkel töltött láda kondulva felborult. Egy forrónadrágos naptári lány
golyót kapott egyik varázsos, barackszínű combjába. Nagy robajjal eldőlt az állvány, amelyen
papírkötésű könyvek sorakoztak. Akkor a Schmeisser kifogyott, és fülsiketítő csend lett. Súlyos,
orrfacsaró puskaporszaga volt mindennek.
– Mi a szent szar! – szólalt meg Lloyd. Óvatosan megnézte a cowboyt. Nem úgy festett, mint aki
gondot okozhatna, akár a közeli, akár a távoli jövőben.
– Meglőtt! – károgta Poke, és visszatámolygott. Olyan erővel vágta ki a lengőajtót, hogy a másik
zsanér is kiugrott a helyéből, és az ajtó a tornácra zuhant. – Meglőtt, Lloyd, né má!
– Kicsináltam, Poke – csitította Lloyd, de úgy tűnt, Poke meg sem hallja. Tiszta okádék volt.
Jobb szeme izzott, mint egy baljós zafír. A bal eltűnt. A bal arca elpárolgott; ha beszélt, látni
lehetett, ahogy mozog az állkapcsa. Innen a legtöbb foga is hiányzott. Ingét átáztatta a vér. Ha a
lényeget nézzük, Poke egy okádék volt.
– Hülye fasz, lelőtt! – visította. Lehajolt, fölvette a Magnumot. – Majd én megtanítlak tégedet,
hogyan lőjél rám, te süket-fasz!
Úgy ment oda a cowboyhoz, akár egy falusi dr. Sardonicus. Egyik lábát a fenekére tette, mint
amikor a vadász egy medvével fényképezkedik, hogy legyen egy képe a kuckójába, és készült, hogy
a fejébe ürítse a Magnumot. Lloyd csak állt, eltátott szájjal figyelt, a füstölgő géppisztolyt lógatva,
és azon tűnődött, miképpen történt mindez.
Ebben a pillanatban előpattant a pult alól a SHELL sapkás ember, mint paprikajancsi a dobozból,
arcán kétségbeesett elszántsággal, mindkét kezével duplacsövű golyóspuskát markolva.
– He? – mondta Poke, és épp jókor nézett oda, hogy telibe kapja a két csövet. Elterült, az arca
okádékabb volt, mint bármikor, de egy fikarcnyit sem törődött vele.
Lloyd úgy döntött, ideje távozni. A pénz le van szarva. Pénz mindenütt akad. Világosan látszott,
hogy itt az idő, amikor le kell lépni. Megpördült, és hosszú, kacsázó léptekkel elhagyta a boltot,
bakancsa alig érintette a padlót.
Félúton járt a lépcsőn, amikor egy arizonai állami rendőrautó kanyarodott a parkolóba. Egy
rendőr szállt ki az utasülésből, és pisztolyt rántott. – Álljon meg, de rögtön! Mi folyik itt?
– Három ember meghalt! – kiáltotta Lloyd. – Tiszta okádék! Hátul ment ki a pasi, aki csinálta!
Én lelépek!
Odafutott a Connie-hoz, már ült volna be a volánhoz, épp eszébe jutott, hogy a kulcs Poke
zsebében van, amikor a rendőr ráordított: – Állj! Állj vagy lövök!
Lloyd megállt. Miután látta Poke arcának gyökeres, sebészi átalakítását, nem tartott sokáig
eldöntenie, hogy neki már lőttek.
– Mi a szent szar – motyogta nyomorultul, miközben egy másik rendőr egy nagy lovassági
pisztolyt szorított a fejéhez. Az első megbilincselte.
– Mozgás hátra a járőrkocsihoz, cukorfalat!
Kijött a tornácra a SHELL sapkás ember, még mindig a puskát szorongatva. – Lelűtte Bill
Marksont! – ordította magas, különös hangon. – A másik meg Storm asszont! Tiszta egy pokol!
Lelűttem a másikat! Döglött, mint egy ganajtúró! Eztet is elintézem, ha odább léptek, fiúk!
– Nyugi, Pop – mondta az egyik rendőr. – Vége a murinak.
– Lelövöm álltó hejibe! – bömbölte az öregfiú. – Hídba kűdöm! – Előrehajolt, ahogy az angol
inasok bókolnak, és lehányta a cipőjét.
– Nem vinnének el innét, fiúk? – kérte Lloyd a rendőröket. – Asszem, ez megőrült.
– Magadnak köszönd, cukorfalat – mondta a rendőr, aki elsőnek stoppolta le. Pisztolyának csöve
fölemelkedett, egyre följebb, megvillant rajta a napfény, azután lecsapott Lloyd Henreid fejére, aki
legközelebb este tért magához, Apache megye fogdájának gyengélkedőjén.