Stephen King

Baker a szavakat bámulta. – Ez Ray Booth – mondta. – A sógorom. Köszönöm, fiam. Még csak
reggel öt óra van, de máris elrontottad a napomat.
Nick szeme kicsit tágabbra nyílt, és óvatosan, együtt érzőn intett.
– Jól van na – mondta Baker, sokkal inkább magának, mint Nicknek. – Rossz fiú. Janey is tudja.
Éppen eleget verte, amikor még gyerekek voltak. De mégis csak testvérek. Asszem, erre a hétre
elfelejthetem a szeretetet.
Nick zavartan bámulta a földet. Néhány pillanat múlva Baker megrázta a vállát. A fiú felnézett,
várva, mit mond.
– Valószínűleg úgyse lenne jó semmire – mondta a seriff. – Ray és a strici haverjai egymást
fogják menteni. A te szavad áll az övékével szemben. Te megütötted valaméket?
"Rayt gyomron rúgtam" – írta Nick. "Egy másikat orrba vertem. Lehet, hogy eltört."
– Ray országos cimborái Vince Hogan, Billy Warner és Mike Childress – mondta Baker. –
Lehet, hogy Vince-t magában kapom, és akkor megtörik. Annyi gerince van, mint egy döglődő
medúzának. Ha őt elkapom, akkor utánajárhatok Mike-nak és Billynek. Ray azt a gyűrűt egy
főiskolai diákszövetségbe kapta. Másodéves korába kirúgták. – Elhallgatott, a tányérja szélén
dobolt. – Asszem, menni fog, fiam, ha te is akarod. De előre figyelmeztetlek, hogy aligha kaphatjuk
el őket. Olyan gonoszok és gyávák, mint egy kutyafalka, de mégiscsak városi fiúk, te pedig egy
süketnéma jöttment vagy. Ha kiszabadulnak, utánad járnak.
Nick elgondolkodott. Folyvást az a kép járt az eszében, ahogy ide-oda lökdösik, mint valami
véres madárijesztőt, és Ray szája formálja a szavakat: Megdorgálom. A rohadék megrúgott. Érezte,
amint hátizsákját, az utóbbi két vándorév régi cimboráját lerántják a válláról.
Két szót írt a noteszlapra, és alá is húzta őket: "Próbáljuk meg"
Baker felsóhajtott és bólintott. – Jól van. Vince Hogan a fűrészmalomba dolgozik... illetve ez
nem egészen igaz. Inkább csak cseszi ott az időt. Kilenc óra tájba odamegyünk, ha neked megfelel.
Talán eléggé ráijesztünk, hogy köpjön.
Nick bólintott.
– Hogy van a szád? Soames doki hagyott tablettát. Azt mondta, valószínűleg pocsékul fogod
érezni magad.
Nick szomorúan bólintott.
– Odaadom őket. Ez... – Elharapta a szót, és Nick a maga némafilmvilágából figyelte, amint a
seriff robbanó erejű tüsszentéssorozatot fojt el a zsebkendőjében. – Na még ez is – folytatta, de
most elfordult, és Nick csak az első szavakat tudta kivenni. – Jól kikaptam a náthát. Jézusom, hát
nem nagyszerű az élet? Isten hozott Arkansasban, fiam.
Elment a tablettákért, azután visszatért az ücsörgő Nickhez. Odaadta neki a gyógyszert meg egy
pohár vizet, majd óvatosan megdörgölte az állkapcsa tövét. Határozottan fájdalmas daganat nőtt ott.
Duzzadt mirigyek, köhögés, tüsszentés, hőemelkedés. Igen, nagyszerű napnak ígérkezik ez a mai!