Stephen King

mint Sheldonnál. Kell pénz meg valami benzinkúti térkép, ezt a rohadt Connie-t is le kell cserélni
valamire, ami beleolvad a háttérbe, azután a mellékutakon irány észak és kelet. Ki a jó büdös
francba Arizonából.
– Megmondom neked őszintén, apám – szólalt meg Poke. – Hirtelen olyan idegesnek érzem
magam, mint egy hosszú farkú macska egy szobában, amék tele van hintaszékekkel.
– Tudom, mire gondolsz, cukifalat – biccentett komolyan Lloyd, amit egyszerre olyan viccesnek
találtak, hogy hahotázni kezdtek.
Burrack szélesen terült el az út mentén. Átvágtak rajta, és a másik végén találtak egy helyet, ahol
egybeépítették a kávéházat, szatócsboltot és benzinkutat. A földes parkolóban egy öreg Ford kombi
állt meg egy poros Oldsmobile, mögötte leszállító utánfutóval. A ló rájuk bámult, amikor Poke
bekanyarodott a Connie-val.
– Hát ez jól fest – mondta Lloyd.
Poke helyeselt. Hátranyúlt a 357-esért, és ellenőrizte, töltve van-e. – Készen vagy?
– Asszem – bólintott Lloyd, és megmarkolta a Schmeissert.
Átvágtak a napégette parkolón. A rendőrség már négy napja tudta, hogy kik ők; mindenütt
otthagyták az ujjlenyomatukat Gigerli George házában és a boltban, ahogy "pokerizálták" a protkós
öreg főszert. Az öreg furgonját tizenöt méterre találták meg a Continental három utasának
holttestétől, és ésszerűnek látszott feltételezni, hogy ugyanazok ölték meg őket, akik Gigerli
George-ot és a boltost. Ha Poke és Lloyd a magnó helyett a Connie rádióját hallgatják,
megtudhatták volna, hogy Arizona és Új-Mexikó rendőrsége most szervezi az utóbbi negyven év
legnagyobb közös hajtóvadászatát két piti kisidősre, akik nem is egészen értik, mit csináltak, amiért
ekkora felhajtást kell csapni.
A benzinkút önkiszolgáló volt; a kutasnak csak a szivattyút kellett bekapcsolnia, így hát
fölmentek a lépcsőn, aztán be. Három sor konzerv között lehetett a pulthoz menni. Ott egy
cowboyruhás ember éppen fizetett egy csomag cigarettáért meg fél tucat Slim Jimért. Félúton a
sorok között egy fáradt külsejű, sprőd hajú asszony két spagettimártás között próbált dönteni. A
hely szaglott az állott édesgyökértől, naptól, bagótól és kortól. A tulaj szeplős ember volt, szürke
ingben. Fehér reklámsapkát viselt, vörös SHELL felirattal. Amikor a szúnyoghálós ajtó
becsapódott, fölnézett, és a szeme kitágult.
Lloyd a vállához emelte a Schmeisser drót válltámaszát, és egy sorozatot eresztett a
mennyezetbe. A két lelógó lámpa repeszeket szórt, mint a bombák. A cowboy meg akart fordulni.
– Csak maradjanak nyugton, és senkinek nem lesz baja! – kiáltotta Lloyd, Poke pedig azonnal
meghazudtolta, mert lyukat lőtt az asszonyba, aki a mártásokat nézegette. A nő kirepült a cipőjéből.
– Mi a szent szar, Poke! – bömbölte Lloyd. – Nem kellett volna...
– Pokerizáltam, öreg haver! – ordított Poke. – Sose nézi többé Jerry Falwellt. Hopp! Hopp!
A cowboyruhás ember csak megfordult. A bal kezében fogta a cigijét. A kirakatüvegen és a
szúnyoghálós ajtón beömlő éles fény ragyogó csillagokat gyújtott a napszemüvegén. Egy 45-ös
revolver volt az övében, amelyet ráérősen előhúzott, miközben Lloyd és Poke a halott nőt bámulta.
Célzott, tüzelt, és Poke arcának bal oldala hirtelen eltűnt a vér, a szövetek, a fogak záporában.
– Meglőtt! – visította Poke. Elejtette a 357-est, és hátratántorodott. Csapkodó keze sima, tacó- és
sajtízesítésű krumpliszirmos zacskókat gereblyézett a szálkás padlóra. – Meglőtt, Lloyd! Né má!
Meglőtt! Meglőtt! – Nekiment a szúnyoghálónak, kivágta, lezöttyent a fenekére a tornácon, és
lerántotta a zsanérjáról az ócska ajtót.
A megdöbbent Lloyd tovább lövöldözött, inkább ösztönösen, mint önvédelemből. A bolt a
Schmeisser kattogásától visszhangzott. Dobozok röpködtek. Folyt a széttört üvegekből a ketchup, a
vegyes savanyúság, az olajbogyó. A Pepsi hűtőszekrényének üvegajtaja csilingelve rogyott be. A
Dr. Pepper, Jolt és Sűrített Narancs dobozai úgy robbantak föl, mint az agyaggalambok. A hab
szétfolyt. A cowboyruhás férfi hűvösen, nyugodtan, összeszedetten ismét tüzelt. Lloyd inkább
érezte, mint hallotta a golyót, amely elég közel zümmögött el ahhoz, hogy szétfújja a haját. Balról
jobbra végighúzta a Schmeissert a helyiségen.
A SHELL sapkás ember olyan hirtelen tűnt el a pult mögött, hogy a kívülálló azt hihette volna,
süllyesztő nyelte el. Egy rágógumi-automata szétesett. Vörös, kék és zöld golyók gurultak