Stephen King

elpusztult. Vajon hány immúnis személyt ölhettek meg Atlantában, San Franciscóban és a topekai
vírusközpontban, mielőtt a járvány végzett velük is, és véget vetett a vérengzésüknek? Látod ezt a
barmot? Örülök, hogy halott. Csak Stut sajnálom, akinek valószínűleg egész életében rossz álmai
lesznek miatta.
Tudod, mit csinált ezután Glen Bateman? Ez a kedves ember, aki szörnyű rossz képeket fest?
Odament, és belerúgott a halott ember arcába. Harold fojtottan felnyögött, mintha őt rúgták volna
meg. Azután Glen újra lendületet vett a rúgáshoz.
– Ne! – ordítja Harold, de Glen azért ismét belerúgott a halottba. Majd elfordult, és a keze
fejével megtörölte a száját, de legalább a szeme elveszítette azt a borzalmas döglötthal-pillantását.
– Gyerünk – azt mondja –, tűnés innen. Stunak igaza van. Ez halott hely.
Így hát kimentünk, és Stu a központ magas kőkerítésénél ült a vaskapunak támaszkodva, és én
szerettem volna... na rajta, Frannie, ha nem tudod elmondani a naplódnak, akkor kinek mondod el?
Szerettem volna odafutni hozzá és megcsókolni, és megmondani, hogy mindnyájan szégyelljük,
amiért nem hittünk neki. Meg azért is, hogy mit szájaltunk, hogy milyen nehéz időket éltünk át a
járvány idején, ő pedig alig szólt, holott az az ember majdnem megölte őt.
Istenem, bele fogok szeretni, azt hiszem, a világ legjobb szerelme lehetne az enyém, ha Harold
nem tenné tönkre az esélyeimet!
Mindenesetre (mert mindig van egy mindenesetre, még most is, amikor az ujjaim olyan
zsibbadtak, hogy majd' leesnek), Stu ekkor mondta először, hogy Nebraskába akar menni,
ellenőrizni, igazat álmodott-e. Makacs és kissé restelkedő volt az arca, mintha megint valami
leereszkedő megjegyzésre számítana Haroldtól, de Harold annyira berezelt a stovingtoni intézetben
tett "kirándulásunktól", hogy csupán jelképes ellenállásra telt tőle. De még ezzel is felhagyott,
amikor Glen nagyon tartózkodóan megjegyezte, hogy éjjel ő is az öregasszonyról álmodott.
– Persze lehet, hogy csak azért, mert Stu elmesélte az ő álmát – mondta, és elvörösödött –, de
figyelemreméltóan hasonló álom volt. Harold azt mondta, tényleg figyelemreméltó, de Stu
közbevágott: – Várj egy percet, Harold, van egy ötletem.
Az volt az ötlete, hogy mindnyájan fogtunk egy papírt, és leírtuk, amire a múlt hét álmaiból
emlékeztünk, azután összevetettük a jegyzeteket. Ez elég tudományosnak tűnt, így Harold sem
találhatott benne túl sok morognivalót.
Nos, az egyetlen álom, amelyet láttam, az volt, amit már leírtam, és nem fogom megismételni.
Csak annyit mondok, hogy leírtam, beleértve az apámra vonatkozó részt, de kihagytam a kicsit és a
ruhafogast, amely mindig ott van a sötét embernél.
Amikor összevetettük a feljegyzéseket, az eredmény elég meglepő volt.
Harold, Stu és én valamennyien álmodtunk a "sötét emberről", ahogy én hívom. Stunak & nekem
szerzetesi csuhában jelenik meg, és nem látható az arca, mert mindig árnyékban van. Haroldnál
mindig egy sötét ajtónyílásban áll, és úgy csalogatja, "mint egy kerítő". Harold néha látja a lábát és
szemének villanását – "olyan szeme van, mint a menyétnek", ahogy írta.
Stu és Glen álmai az öregasszonyról nagyon hasonlítanak. Olyan nagy a hasonlóság, hogy szinte
nem is érdemes belemenni az ecsetelésébe (így közlöm "irodalmiasan", hogy a kezem elzsibbadt).
Mindenesetre egyetértenek abban, hogy az öregasszony a nebraskai Polk megyében lakik, noha nem
tudják pontosan a városka nevét – Stu azt mondja, Hollingford Home, Glen szerint Hemingway
Home. Elég közeli változatok. Mindketten úgy érzik, hogy meg tudnák találni. (Jól jegyezd meg,
naplóm: az én sejtésem a "Hemingford Home".)
Glen azt mondta: – Ez igazán figyelemreméltó. Úgy tűnik, hamisítatlan okkult élményben
osztozunk. – Harold természetesen megvetően fújt egyet, de azért, úgy látszott, eléggé szöget ütött a
fejében a dolog. Kizárólag azon az alapon hajlandó csatlakozni, mert "valahova csak kell
mennünk". Reggel indulunk. Félek, izgatott vagyok, de főképpen boldog, hogy elhagyjuk
Stovingtont, amely egy temető. És az öregasszonyt bármikor elcserélem a sötét emberre.
Emlékeztető: "Ne kapd föl a vizet", ez annyit jelent, hogy ne indulatoskodj. "Király" és "dögös",
ezt akkor mondják, ha jó valami. "Sétagalopp", ez annyi, hogy könnyű megcsinálni. "Szambázik"
a.m. jól szórakozik, és sokan viseltek olyan pólót, amire az volt írva, hogy SZAR VAN, és az is
volt... és van. Nagyon elterjedt szó volt az "okés" (először idén hallottam), ami azt jelenti, hogy