Stephen King

nem vette észre, hogy a szombat esti speciál szétment, vagy tette, hogy nem veszi észre, ez az
eredmény szempontjából közömbös. Beleeresztette Wendell Elbertbe a duplacsövű flintája
tartalmát.
Hé, Szemét, leégetted már a FARKADAT?
Körülnézett, hogy ezt ki kiáltotta – úgy hangzott, mintha Carley Yates lett volna, az egyik srác,
akivel együtt lógott – csak hát Carley már nem gyerek, mint ahogy ő sem az.
Most már talán ismét Don Elbert lehet Szemétláda Ember helyett, mint ahogy Carley Yates is
Carl Yates, aki kocsikat árul a városi Stout Chrysler-Plymouth autószalonban. De Carl Yates
elment, mindenki elment, és talán már túl késő ahhoz, hogy ő akárki legyen.
Ő SEM ÜLDÖGÉLT többé a Scrubba-Dubba falának dőlve; a várostól mérföldnyire vagy még annál is
messzebb gyalogolt északnyugat felé a 130-as úton. Powtanville városa úgy nyúlt el alatta, mint
makettváros egy gyerek játék vasútja mellett. A tartályok alig félmérföldnyire voltak, és ő egyik
kezében szerszámosládát vitt, a másikban egy húszliteres marmon-kannát. Ó, olyan rossz, de...
SZÓVAL MIUTÁN Wendell Elbert a föld alá került, Sally Elbert munkát kapott a powtanville-i
kávézóban, és egyetlen megmaradt pulyája, Donald Merwin Elbert, valamikor elsőben vagy
másodikban elkezdte felgyújtogatni a szemétládákat, azután elszaladt.
Né má, lányok, itt gyön a Szemétláda Ember, oszt leégeti a ruhátokat!
Iiiii! A dilis!
A felnőttek csak harmadikos korában vették észre, hogy mit művel, akkor kijött a seriff, a jó öreg
Greeley seriff, és vélhetőleg így lett végül a mostohaapja az az ember, aki lelőtte az apját a
metodista templom előtt.
Hé, Carley, van egy találós kérdésem: hogy ölheti meg az apád az apádat?
Nem tom, Petey, hogy?
Én se tom, de kérdezd meg a Szemétláda Embert!
Hihihihahahaha!
MOST A KAVICSOS behajtó elején állt, a válla fájt a szerszámosláda és a benzineskanna súlyától. A
kapun ez állt: CHEERY OLAJTÁRSASÁG, RT MINDEN LÁTOGATÓNAK BE KELL
JELENTKEZNIE AZ IRODÁBAN! KÖSZÖNJÜK!
Néhány autó volt a parkolóban, de nem sok. A legtöbbnek lapos volt a gumija. Szemétláda
Ember végigment az ösvényen, és besiklott a résnyire nyitott kapun. Furcsa kék szeme a
pókhálószerű lépcsőre meredt, amely csigavonalban tekergőzött a legközelebbi tartály tetejéig. Egy
lánc volt kifeszítve a lépcső alján, rajta felirat lógott: TILOS A BELÉPÉS! A
SZIVATTYÚÁLLOMÁS ZÁRVA! Átlépte a láncot, és elindult fölfelé a lépcsőn.
Nem VOLT helyes, hogy az anyja hozzáment Greeley seriffhez. Amikor negyedikbe járt, akkor
kezdte felgyújtani a postaládákat, és ekkoriban égette el az öreg Mrs. Semple nyugdíjcsekkjét, és
ismét lebukott. Sally Elbert Greeley hisztériás rohamot kapott, amikor új férje megemlítette, hogy el
kéne küldeni a fiút arra a helyre Térre Haute-ban. (Te azt hiszed, hogy őrült! Hogy lehet egy tízéves
fiú őrült? Te csak meg akarsz szabadulni tőle! Megszabadultál az apjától, most pedig tőle akarsz
megszabadulni!) Greeley ezenkívül még azt tehette volna, hogy feljelenti, de az ember nem küld
egy tízéves gyereket javítóintézetbe, hacsak nem akarja, hogy liftajtó nagyságú segglyukkal
kerüljön elő, és hacsak azt nem akarja, hogy az új felesége elváljon tőle.
FÖL A LÉPCSŐN, föl a lépcsőn. Léptei kongtak a vason. A hangokat lent hagyta, és ilyen magasra
senki sem tud követ dobni; a kocsik a parkolóban olyanok voltak, mint a csillogó Corgi játékok. Itt
csak a szél hangja hallatszott, amely halkan beszélt a fülébe, és nyögött valamilyen nyílásban; meg
egy madár kiáltott a távolban. Körülötte fák és mezők folytak szét a zöld minden árnyalatában, és
csak egy kicsit voltak kékesek az álmodó reggeli párától. Most már boldogan mosolygott, miközben
követte a kanyargó csigavonalat, egyre csak fölfelé, körbe-körbe.