Stephen King

27. FEJEZET
JÚNIUS 27-E délelőttjén Larry Underwood egy padon ült a Central Parkban, és az állatkertet nézte.
Mögötte az Ötödik sugárúton eszelős forgalmi dugóban torlódtak a mostanra elcsöndesült autók,
amelyeknek tulajdonosai meghaltak vagy elmenekültek. Valamivel lejjebb az Ötödiken a puccos
üzletek romjai füstölögtek.
Onnan, ahol ült, egy oroszlánra, egy antilopra, egy zebrára és valamilyen majomra lehetett látni.
A majom kivételével valamennyi elpusztult, Larry szerint nem az influenzától, hanem attól, hogy
isten tudja, mióta nem kaptak enni-inni, ez ölte meg őket, kivéve a majmot, de a három óra alatt,
amióta Larry a parkban ült, a majom is csupán négyszer-ötször mozdult. Az állat elég eszes volt
ahhoz, hogy kicselezze – eddig – az éhezést vagy a szomjhalált, viszont rendesen kikapta az
influenzát. Ez egy szenvedő majom. Ez egy kemény, vén világ.
Jobbra az állatokkal díszített óra elütötte a tizenegyet. Az óramű figurái, amelyektől valaha
elragadtatásba esett minden gyermek, most üres ház előtt játszottak. A medve a kürtjét fújta, az
óramű majma, amely sohasem lesz beteg (de végső soron ő is lejárhat) csörgődobot rázott, az
elefánt az agyarával püfölte a dobját. Komor hangok, bébi, rohadtul komor hangok. Világvége-szvit
óraműfigurákra.
Egy idő után az óra elnémult, és Larry ismét hallhatta a rekedt ordítást, amelyet irgalmasan
tompított a távolság. A szörnykiáltó valahol balra lehetett Larrytől ezen a kellemes délelőttön, talán
a Hekscher játszótéren. Talán bele fog esni a pancsolóba és megfullad.
– Jönnek a szörnyek! – ordította a távoli, rekedt hang. Ma reggel szétváltak a felhők, forró és
ragyogó idő volt. Egy méh húzott el Larry orra előtt, körözött a közeli virágágy fölött, majd
kecsesen leereszkedett egy bazsarózsára. Az állatkertből idehallatszott a legyek álmosító
zümmögése, amint le-leszálltak a döglött állatokra.
– Már jönnek a szörnyek! – A szörnykiáltó magas ember volt, tán a hatvanas évei közepén
járhatott. Larry az előző éjjelen hallotta, amelyet a Sherry-Netherlandban töltött. Amikor leszállt az
éj, a távoli huhogás sötéten zengett a városra boruló természetellenes csöndben, egy holdkóros
Jeremiás hangjaként hullámzott, visszhangzott, rezonált, torzult Manhattan utcáin. Larry, aki
álmatlanul és teljes kivilágítás közepette hevert a lakosztály királyi méretű dupla ágyán, abszolút
ésszerűtlenül meg volt győződve róla, hogy a szörnykiáltó érte jön, őt keresi, ahogyan gyakori rossz
álmainak szereplői tették néha. Hosszú ideig úgy rémlett, hogy a hang közeledik – Jönnek a
szörnyek! Útban vannak a szörnyek! Már a külvárosban vannak! –, és Larry meg volt győződve
róla, hogy a lakosztály háromszorosan bezárt ajtaja berobban, és ott áll majd a szörnykiáltó... aki
egyáltalán nem emberi lény, hanem egy gigászi, kutyafejű, rovarszemű, csattogó fogú trollszerűség.
De ma reggel találkozott vele a parkban, és csak egy bolond öregember volt, kordnadrágban,
vietnami papucsban és szarukeretes szemüvegben, amelynek egyik szárát ragasztószalag tartotta.
Megpróbált szóba elegyedni vele, de a szörnykiáltó rémülten elrohant, futás közben kiabált hátra,
hogy a szörnyek bármely pillanatban megjelenhetnek az utcán. Megbotlott egy bokáig érő
drótsövényben, és hangos, nevetséges csattanással hasra esett a bicikliúton, a szemüvege is lerepült,
de nem törött össze. Larry utánaindult, de mielőtt odaérhetett volna, a szörnykiáltó fölszedte a
szemüvegét, és elporzott a Mall irányába, vég nélkül kiabálva figyelmeztetését. Így tehát Larry
véleménye tizenkét óra alatt halálos rettegésből mérhetetlen unalommá és enyhe bosszúsággá
változott.
Mások is voltak a parkban; Larry beszélt néhányukkal. Körülbelül egyformák voltak, és Larry
feltételezte, hogy ő se nagyon különbözhet tőlük. Kábák voltak, összefüggéstelenül beszéltek,
miközben folyton az ember kabátujj a után kapkodtak. Történeteik voltak. Mindegyik ugyanarról
szólt. Barátaik és rokonaik halottak vagy haldokolnak. Az utcákon lövöldöznek, az Ötödik
sugárúton elszabadult a pokol, tényleg igaz, hogy a Tiffanynak vége, létezhet ilyesmi? Ki fog
takarítani? Ki szedi össze a szemetet? Nem kellene elhagyniuk New Yorkot? Úgy hallották, hogy