Stephen King

mivel Hogliss harcos védelmezője volt a bányászok szervezkedési jogának a negyvenes évek végén
meg az ötvenes években, és mert kormányellenes vezércikkeiben pokoltüzet és kénkövet okádott a
kormány firkászaira minden szinten, a kisvárostól az unióig.
Hoglissnak volt egy csomó újságkihordó fiúja, de ezen a tiszta nyári reggelen maga hordta szét a
lapokat 1948-as Cadillacjén, fel-alá surrogva a nagy, fehér betétes kerekeken Durbin utcáin...
amelyek fájdalmasan üresek voltak. Az újságok a Cadillac ülésén és csomagtartójában
halmozódtak. Nem ezen a napon szokott megjelenni a Hírharsona, de az újság most csupán
egyetlen, nagy betűkből szedett lapból állt, fekete keretben. A tetejére azt nyomtatták, hogy
KÜLÖNKIADÁS. Hoglissnak utoljára 1980-ban volt különkiadása, amikor a Katicabogár bánya
robbant föl, örökre eltemetve negyven bányászt.
A főcím így szólt: A KORMÁNYERŐK EL AKARJÁK TITKOLNI A JÁRVÁNYT!
Alatta: "James D. Hogliss Hírharsoná-jának exkluzív riportja."
Majd: "E sorok írójának hitelt érdemlő forrásokból sikerült megtudnia, hogy az influenzajárvány
(némelyek Fojtó Kórnak vagy Csőnyaknak hívják itt Nyugat-Virginiában) valójában a szokásos
influenzavírus gyilkos mutációja, amelyet a kormányzat fejlesztett ki háborús célokra, tudatosan
megsértve a biológiai és vegyi fegyverekre vonatkozó újabb genfi egyezményt, amelyet az Egyesült
Államok képviselői hét évvel ezelőtt írtak alá. A forrás, egy jelenleg Wheelingben állomásozó
katonatiszt, azt is kijelentette, hogy a hamarosan kiosztandó vakcina »arcátlan hazugság«.
Forrásunk szerint mindmáig nem fejlesztettek ki oltóanyagot a betegség ellen.
Polgártársak, ez több mint katasztrófa vagy tragédia; ez a kormányunkba vetett bizalom végét
jelenti. Ha csakugyan képesek voltunk rá, hogy ilyet tegyünk magunkkal, akkor..."
Hogliss beteg volt és nagyon gyenge. Minden maradék erejét fölemésztette az újság elkészítése.
Energiája a szavakkal együtt távozott, és nem tért vissza. Tüdeje tele volt váladékkal, még a
normális légzése is úgy hangzott, mintha dombon fölfelé futna. Mégis módszeresen végigjárta a
házakat, mindenütt hagyott egy lapot, holott azt se tudta, laknak-e még ott, és ha igen, van-e bent
valakinek jártányi ereje, hogy kijöjjön érte.
Végül elérte a város nyugati szélét, a Szegénysort, kunyhóival, utánfutóival, bűzlő
emésztőgödreivel. Már csak a csomagtartóban maradt újság. A csomagtartó fedele lassan
emelkedett-süllyedt, miközben Hogliss végigdöcögött a hepehupás úton. Igyekezett leküzdeni
iszonyatos fejfájását. Folyton kettőt látott.
Elérte az utolsó házat, egy rozzant putrit, majdnem Rack's Crossing határán, de még mindig
maradt egy köteg, talán huszonöt újságja. Öreg bicskájával átvágta a lapokat összekötő zsineget,
azután hagyta, hogy a szél vigye őket, ahova akarja, és közben forrására gondolt, egy sötét, űzött
tekintetű őrnagyra, akit alig három hónapja vezényeltek el Kaliforniából, ahol valami Kék Terv
nevű szigorúan titkos munkán dolgozott. Ez az őrnagy, akit a külső biztonság megszervezésére
küldtek ide, folyvást a csípőjén csüngő pisztollyal matatott, miközben mindent elmondott
Hoglissnak, amit tudott. Hogliss úgy vélte, már nem tart soká, hogy az őrnagy használja is a
fegyvert, ha ugyan eddig nem használta.
Visszamászott a Cadillac volánja mögé, az egyetlen autóba, amellyel huszonhét éves kora óta
dicsekedhetett, és rájött, hogy annyira fáradt, vissza se tud menni a városba. Így hát álmosan
hátradőlt, hallgatta a mellkasában a szörcsögő hangokat, és figyelte, hogyan sodorja a lusta a szél
különkiadásának példányait Rack's Crossing irányába. Némelyik fönnakadt a fák lecsüngő ágain, és
különös gyümölcsként lógott rajta. A közelben csobogott a Durbin patak, ahová kisfiúként
horgászni járt. Persze hal már nem volt benne – gondoskodtak róla a szénbányászati társaságok –,
de maga a hang még mindig megnyugtatta. Lehunyta a szemét, elaludt, s másfél óra múlva meghalt.
ALIG HUSZONHATEZER példány készült el a Los Angeles Times egyoldalas különkiadásából, amikor
a szolgálatos tisztek rájöttek, hogy az állítással ellentétben nem reklám szórólapot nyomtatnak. A
megtorlás gyors és véres volt. A hivatalos FBI-mese szerint a régi mumus, vagyis "radikális
forradalmárok" robbantották fel a Times nyomdáját, huszonnyolc nyomdász halálát okozva. Az
FBI-nak nem kellett magyarázkodnia, hogy a robbanás miként juttatott golyót mind a huszonnyolc
fejbe, mert a holtakat a járvány sok ezer áldozatának tetemével együtt szórták a tengerbe.