studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A fővárosi, megyei közigazgatási hivatal (kormányhivatal) koordinációs és ezzel összefüggő
ellenőrzési feladata
rendszeresség, 3) prevenció, 4) koncentráltság, 5) törvényesség, 6) szakszerűség, 7)
következetesség (bizonyítottság), 8) segítségnyújtás, 9) együttműködés (partnerség),
10) a javítás igénye (a jobbítás), 11) koordináció. 29 Ezek közül már szó esett a
tervszerűségről, a rendszeresség, a prevenció, a koordináció jelentőségéről, valamint
utóbbi kapcsán a partnerség, és szakszerűség követelményéről. A koordinációnál
tárgyaltak vonatkoznak az ellenőrzésre, az ellenőrzés koordinálására is. Ebből is
látható a két feladat szoros kapcsolata. Egyik-másik elvről még nem esett szó,
ezekről röviden a következő mondható el. A koncentráltság lényege, hogy az
ellenőrzést úgy kell lefolytatni, hogy az ellenőrzött szerv működését a lehető
legkevésbé és legrövidebb ideig zavarja. Ez persze nem mehet az ellenőrzés
minőségének rovására. Mindezt úgy fogalmaznám meg, hogy ez az elv magában
foglalja, hogy az ellenőrzés szükségességével arányban kell álljon a szerv
működésének megzavarása. A törvényesség elvét nem hiszem, hogy egy
jogállamban különösebben magyarázni kellene: mind az ellenőrző, mind az
ellenőrzött vonatkozásában jogszabályok határozzák meg a jogokat,
kötelezettségeket. A következetesség, bizonyítottság elve az alapos, módszeres,
logikai felderítést, valamint a tényekre való támaszkodást foglalja magába. Ahogyan
az igazságszolgáltatásban, úgy itt is az „ítéletnek” tényeken (bizonyítékokon) kell,
alapulnia. Az észlelt törvénysértéseket bizonyítékokkal kell alátámasztani. A
segítségnyújtás, valamint a jobbítás tartalmát kézenfekvő együttesen meghatározni,
mivel mindkettő esetében abból indulunk ki, hogy az ellenőrzésnek nem elsődleges,
és egyedüli célja a szankcionálás. A korrigálásra történő felszólítás mellett, az
ellenőrzést végzők, akár szakmai ismereteik alapján, akár más ellenőrzött szerveknél
szerzett tapasztalataik alapján tanácsot adhatnak a hibák, hiányosságok orvoslásának
módjára. Úgy vélem utóbbiak tekintetében kifejezetten szükséges az írásos rögzítés,
ugyanis önmagában a hibákra történő rámutatás nem mindig elegendő a
kijavításukhoz. Olykor szükséges a helyes megoldást, vagy az ahhoz vezető utat
megmutatni, így érheti el célját az ellenőrzés. Ezek az elvek segíthetik a feladatok
hatékonyabb végrehajtását.
A 214/2010. (VII. 9.) kormányrendelet, a fenti egymásból következő
alapelvekhez képest „in medias res” módon, kevésbé rendszerezetten került
megfogalmazásra. Ugyanakkor, mint arra már utaltam, a mögöttes célok, elvek a
feladatokban benne rejlettek, a jogalkalmazókra bízva, hogy észleljék és
érvényesítsék őket. (Nem a legbiztosabb módja volt az érvényesülésnek, de a
lehetőség fenn állt.) E tekintetben is fejlődést mutat a 218/2010. (XII.21.) Korm.
rendelet, mikor a 7. § (2) bekezdésében célként tűzi ki a segítségnyújtást.
29 Bércesi Ferenc – Ivancsics Imre: A felügyeleti ellenőrzés. Magyar Közigazgatás 2003. 2.
sz. 73. o.
105