studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Szi-Márton Ádám
amelyekben a feleknek feltétlenül konszenzusra kell jutniuk. Ez ugyan a szerződési
szabadság bizonyos mértékű korlátozását jelenti, aminek fejében azonban a
jogalkotó gondoskodik a szerződések bíróság előtti kikényszeríthetőségéről. A Ptk. 45
egyes szerződésekről szóló III. címe arról rendelkezik, hogy a szóba jöhető
nevesített szerződéseknek élő emberi személyiség nem képezheti tárgyát, mivel az
élő emberi test nem tekinthető sem dolognak, sem munkával elérhető más
eredménynek, sem ingyenes vagyoni előnynek, sem pedig ellátandó ügynek. 46 A
Ptk. kimondja, hogy a személyiségvédelem általános szabályai szerint, semmis
minden olyan szerződés és egyoldalú nyilatkozat, amely személyhez fűződő jogokat
korlátozza. Ebből kifolyólag egy gyermek vagyoni viszonyok tárgyává tétele sérti
személyiségi jogait, és ellentétben áll a társadalom érdekeivel. 47 Véleményem
szerint azonban, a dajkaanyasági szerződésben valójában nem a gyermek, az élő
emberi test, hanem egy különleges intrauterinális tevékenység, a gyermek kihordása,
mint szolgáltatás tekinthető a jogügylet tárgyának.
Ezzel összefüggő kardinális kérdés, hogy a szolgáltatás ellentételezéseként a
dajkaanya elfogadhat-e bármiféle díjazást. Amennyiben a jogi szabályozás kizárná a
dajkaanya költségtérítésének vagy díjazásának a lehetőségét, akkor a terhesség
kihordására ellenszolgáltatás nélkül vállalkozó nő felmerülő költségeinek
megtérítésére sem lenne lehetőség. 48 Ezért úgy gondolom, a jogalkotó akkor jár el
helyesen, ha a dajkaanyának a terhességgel összefüggő célszerű költségeinek
megtérítését, mint „kvázi ellenszolgáltatást” a megbízótól bírói úton is
kikényszeríthetővé teszi, azonban megtiltja, hogy a dajkaanya a terhesség
kihordásáért bármiféle honoráriumot elfogadhasson. E jogügylet tehát olyan
„funkcionális donációként” fogható fel, ahol dajkaanya a terhesség kihordására
való képességét „ajándékozza” az egészségi okokból genetikailag saját gyermek
kihordására képtelen nőnek.
b) A szerződés alanyai
Bár jelentős alapjogi háttérkérdéseket vet fel, mégis itt tartom fontosnak tárgyalni
azt, hogy kik lehetnek ilyen típusú szerződések alanyai. Elképzelhető-e, hogy
transzszexuális vagy homoszexuális párok, egyedülálló nők vagy férfiak, vagy a
terhességet és a szülést az azzal járó fizikai fájdalom és az esetleges testalkatváltozás
miatt nem vállaló nő igénybe vegye a dajkaanyaságot? A kérdés
megítélésénél – álláspontom szerint – valamennyi erkölcsi-társadalmi összefüggést
megelőzve egyetlen körülmény szolgálhat kiindulópontul, mégpedig az, hogy a
dajkaanyaság elsősorban „gyógymód” azon meddő heteroszexuális párok számára,
akiknél – a pár nőtagjának valamilyen összetett betegsége, fejlődési rendellenessége
miatt – a hagyományos terápiás és műtéti eljárások nem alkalmazhatók sikerrel. A
gyógyító jelleg alapelvi szinten való deklarálása kizárja valamely orvosilag
45
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
46
Vö. a Ptk. 365., 389., 579., 474. §-aival.
47
Ptk. 75. § (2) bek.
48
Bodnár Béla – Bodnár Zoltán: „Pótanyasági” szerződések. Jogtudomány Közlöny 1987. 9.
sz. 482. o.
200