studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A justizmordok okai – tévedési források a büntetőeljárásban
szélyforrását az eljárásban résztvevők személyében, még pontosabban a személyiségüknek
megfelelő magatartásukban kell keresni.
A tévedések, végső soron a téves ítéletek előfordulásának valószínűségét azonban
az eljárás résztvevőinek hibáin túl tovább fokozza a büntetőeljárás kettős szorításában,
vagyis az alaposság és a gyorsaság követelménye között őrlődő nyomozó
hatóság feszített munkatempója, és a nyomozás során alkalmazható eszközök, módszerek
jogállami (adott esetben kevésbé hatékonynak tekintett) volta is.
Míg korábban az eljárás meghatározó eleme lehetett a tortúra, addig ma már kétségtelen,
hogy akarathajlító, tudathajlító hatásával nem szolgálja a bűncselekmény
valósággal adekvát felderítését. Ennek megfelelően nemzetközi emberi jogi egyezmények
által tiltott az alkalmazása, 7 de ezeknek a jogállami követelményeknek az
értelmében nemzeti szinten is büntetni rendelik a vallomás kínvallatás útján történő
megszerzését. 8
A nyomozó hatóság tagjainak tehát más módszereket kell találniuk, amelyekkel
„rávehetik” akár a terheltet, akár a tanúkat valósággal egyező ismereteik lehető legpontosabb
átadására. Ugyanakkor vannak módszerek (pl.: taktikai blöff, szuggesztió),
amelyek nem feltétlenül szolgálják ennek a célnak az elérését, sőt bizonyos, a
megengedhetőség határán egyensúlyozó taktikai megoldások még inkább elősegíthetik
a terhelt hamis beismerését, 9 vagy éppen a tanúk tévedéseit, amelyeknek végül
beláthatatlan következményei lehetnek.
a) A (hamis) beismerő vallomás problematikája
Témánk szempontjából a beismerő vallomás vizsgálata elsődleges fontosságú, hiszen
ez az a bizonyíték, amely már önmagában megalapozhatja a bűnösséget. 10 A
törvényhozó azonban látva e kétélű fegyverben rejlő problémát, a (hamis) beismerő
vallomások súlyának csökkentésére megköveteli a Be. 118. § (2) bekezdésében,
hogy a terhelt beismerése esetén is meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat, ha a
törvény eltérően nem rendelkezik. Ennek ellenére felvetődik a kérdés, hogy a bizonyítékok
királynőjének birtokában ténylegesen feltárják-e a terhelő és a mentő bizonyítékokat
egyaránt. Meglátásom szerint a „helyes megoldás” ismerete (ti. hogy
tényleg a terhelt lehet az elkövető) jelentősen befolyásolhatja az „egyéb bizonyítékok”
beszerzését, amelynek legnagyobb hibája, ha azokkal csak alátámasztani akarják
a beismerő vallomást. Tehát a nyomozó ilyen perszeverantikus ragaszkodása
adott személy, mint elkövető bűnösségéhez jelentősen megnehezítheti, vagy meg is
akadályozhatja a tényleges elkövető megtalálását és felelősségre vonását, hiszen a
7
EJEE 3. cikk
8
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) 227. §-a
9
Gödöny József: Bizonyítás a nyomozásban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest
1968. 381. o.
10
Elek Balázs: A hamis beismerő vallomást eredményező befolyásolás a büntetőeljárásban.
Debreceni Jogi Műhely 2007. 2. sz., http://www.jogimuhely.hu (2011.11.19.)
319