studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...
studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...
studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Bíráskodási szabadság a XIII. századi hospesközösségekben<br />
Hóman Bálint által meghatározott három sarkalatos szabadság emelendő ki: a szabad<br />
bíróválasztás, ami egyre inkább azt is jelenti, hogy a választott bíró mindenféle<br />
ügyben ítélkezhet; az autonómia, vagyis hogy a települ<strong>és</strong> <strong>és</strong> a király (illetve helyettese)<br />
között más hatóság nem áll; <strong>és</strong> a teljes vagy r<strong>és</strong>zleges vámmentesség. 10 Megemlíthető<br />
továbbá, mint a szabadságlevelekben szinte kivétel nélkül megjelenő kiváltság,<br />
a szabad vásártartás joga, ami legtöbbször a hét meghatározott napján vagy<br />
napjain tartandó, királyi vámszed<strong>és</strong>től mentes <strong>és</strong> a király védelme alatt álló vásárt<br />
jelentett.<br />
E feltételek a XIII. századi hospesközösségek szabadságleveleiben is rendszerint<br />
megjelennek, azonban, ahogy Kubinyi írja, <strong>és</strong> ahogy az oklevelek szövegéből is<br />
kiolvasható, a privilégiumokat nem a települ<strong>és</strong>, hanem annak lakói (a hospesek)<br />
kapták, 11 akik többnyire német (teuton), vallon (latinus) <strong>és</strong> szláv hospesek (vendégek),<br />
illetve magyar népelemek voltak. A hospesek kiemelt szerepének oka az, hogy<br />
a korábban nemzetségi életmódot folytató, letelepedett magyarságban hiányzott a<br />
városodást serkentő népelem, a majdani polgárság, <strong>és</strong> hiányoztak a városias települ<strong>és</strong>en<br />
él<strong>és</strong> hagyományai. 12 E hagyományokat azok a hospesek hozták magukkal hazánkba,<br />
akik szabadságaik elnyer<strong>és</strong>e előtt a várszerkezetben foglaltak helyet. Helyzetük<br />
a várnépekéhez volt hasonló, idővel azonban bizonyos szabadságok (jellemzően<br />
vásártartás, bíróválasztás) elnyer<strong>és</strong>ével kiemelkedtek az egyszerű várnépek közül,<br />
ami indokolttá tette önálló községeik létrehozását. A kezdetben a várnépekkel azonos<br />
státusz azonban elősegíthette a magyar elemek beépül<strong>és</strong>ét is a hospesközösségek<br />
rendszerébe, így a hospesközösségek népét nem kizárólag, sőt, elsősorban nem külföldi<br />
elemek alkották, hanem felemelkedő egykori várnépek. Mindezek értelmében<br />
hospesek alatt nem kizárólag a külföldről betelepedett, betelepített vendégeket értjük,<br />
hanem e vendégeket, a várszerkezetből kikerülő, felemelkedő várnépeket, <strong>és</strong><br />
más, ezekhez csatlakozó szabad állapotú népelemeket, akik egy-egy települ<strong>és</strong>en<br />
azonos jogállást elnyerve egy közösséget formáltak.<br />
Igazolhatónak vélem ezek után azoknak a jogtörtén<strong>és</strong>zeknek a Hóman Bálint által<br />
is fejtegetett álláspontját, akik szerint a középkori magyarországi városok gyökerei a<br />
várszerkezeti félszabad népek községeiben találhatók, 13 akkor is, ha vár <strong>és</strong> város<br />
egymástól elkülönült. Ez az elkülönül<strong>és</strong> azt jelenti, hogy a XIII. században Magyarországon<br />
kialakuló város még nem feltétlenül jelentett erődített települ<strong>és</strong>t, ahogy<br />
ezt Kubinyi András is leírja. 14 Az erődít<strong>és</strong> egyébként is csak a tatárjárás után kezdett<br />
nagyobb méreteket ölteni, míg egyes hospesközösségek már korábban elnyerték<br />
szabadságaikat. 15 További érv, amely a „hospesközösség” kifejez<strong>és</strong> alkalmazását<br />
indokolja, hogy eleinte maguk az oklevelek sem említenek várost (civitas-t), helyette<br />
a villa (falu), magna villa (nagyobb falu), hospites (vendégek), populi (népek) megjelöl<strong>és</strong>eket<br />
használják. A civitas <strong>és</strong> cives (polgárok) kifejez<strong>és</strong>ek csak a XIII. század<br />
második feléből származó privilégiumokban jelennek meg. Szűcs Jenő ugyan IV.<br />
10 Hóman: i.m. 459. o.<br />
11 Kubinyi: i.m. 154. o.<br />
12 Hóman: i.m. 451. o.<br />
13 Hóman: i.m. 454. o.<br />
14 Kubinyi: i.m. 153. o.<br />
15 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Budapest 2002. 77. o.<br />
41
Change language