studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...
studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...
studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Nagy Noémi<br />
azért támogatják a bántalmazót, mert a hatalmában <strong>és</strong> népszerűségében<br />
akarnak osztozni vele. Az áldozat védelmezői két csoportra oszthatók: aktív <strong>és</strong><br />
passzív védelmezőkre. Mindkét típusra igaz az, hogy együtt éreznek az áldozattal,<br />
helytelenítik a vele történteket. Különbség a viselked<strong>és</strong>ükben van. A passzív<br />
védelmező nem tesz semmit azért, hogy megakadályozza a további bántalmazást.<br />
Ennek elsősorban az áldozattá válástól való félelem az oka. Ez azonban belső<br />
feszültséget teremt, amelyet a passzív védelmező igyekszik feloldani, mert<br />
kellemetlennek érzi. „Albert Bandura tanulmányozta ezt a jelenséget, amelyet<br />
morális önfelment<strong>és</strong>nek nevezett el. A morális önfelment<strong>és</strong> egy olyan stratégiát<br />
jelent, amellyel szeretnénk megszüntetni az ellentmondást a saját magunkról vallott<br />
nézeteink <strong>és</strong> aközött, hogy nem lépünk közbe akkor, amikor egy negatív esemény<br />
tanúi vagyunk.” 20 A negatív helyzetekben az emberek általában hasonlóan<br />
viselkednek a belső feszültség feloldása érdekében, például elbagatellizálják a<br />
cselekmény hatásait, áthárítják a felelősséget, az áldozatot hibáztatják. Az áldozat<br />
hibáztatása a leghatékonyabb módszer az együttérz<strong>és</strong> megszüntet<strong>és</strong>ére. Ilyen<br />
szemszögből a zaklatás indokoltnak, sőt jogosnak tűnik: „csak azt kapta, amit<br />
megérdemelt” alapon. 21 Az aktív védelmezőt semmi nem tartja vissza attól, hogy<br />
segítsen bajba jutott társán. Tehát nem fél cselekménye következményeitől vagy<br />
attól, hogy belőle is bántalmazott lesz.<br />
3. Az áldozat<br />
Mivel a zaklatás konkrét ok nélkül történik, így azt is mondhatnánk, hogy ahány<br />
zaklatás, annyi féle áldozattípus. Ez azonban így nem igaz, létezik egy általános<br />
jellemrajz, amely alapján jó eséllyel megjósolható, hogy az adott személyiségjegyeket<br />
viselő egyén bántalmazottá válik-e. A kötekedő zaklatók mindig náluk gyengébb<br />
személyt választanak. A tipikus áldozat alacsony önbecsül<strong>és</strong>sel rendelkezik, általában<br />
félénk <strong>és</strong> visszahúzódó. A közösségben elfoglalt helyét is alulértékeli, mint<br />
ahogy általában saját magát is. Negatívan látja magát <strong>és</strong> helyzetét, gyakran szorong.<br />
Rosszul reagál a konfliktushelyzetekre, nem tudja megvédeni magát, emiatt többször<br />
is a zaklatók célpontjaivá válik, ami tovább növeli szorongását <strong>és</strong> megerősíti a magáról<br />
kialakított negatív énképet. Az ilyen gyerekek gyakran egykék. Előfordulhat,<br />
hogy a túlzott szülői gondoskodás <strong>és</strong> óvás következtében válnak túl érzékennyé <strong>és</strong><br />
csendessé. A fokozott védelem miatt nem tanulják meg, hogyan kell védekezni a<br />
támadások ellen, önállótlanokká válnak. Az erőszakhoz való viszonyulása negatív.<br />
Ha fiú, akkor általában alacsony, fizikai erejét tekintve az átlagosnál gyengébb.<br />
Az áldozatokat két típusra oszthatjuk: passzív vagy meghunyászkodó áldozatra<br />
<strong>és</strong> zaklató/kötekedő/provokatív áldozatra.<br />
Kötekedő áldozatnak nevezzük az olyan személyt, aki a kapcsolatai egyik síkján<br />
áldozat, a másikon zaklató. Ez a típus a viselked<strong>és</strong>ével saját maga váltja ki a zaklatást.<br />
Az ilyen gyerek általában koncentráció zavarral küzd, személyiségében együttesen<br />
vannak jelen a szorongásos <strong>és</strong> agresszív viselked<strong>és</strong>minták. 22 Jellemző rá a<br />
20<br />
Buda: i.m. 19. o.<br />
21<br />
Uo.<br />
22<br />
Olweus: i.m. 728. o.<br />
378
Change language