studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A kriminilasztikai szagazonosítás jelen és jövője
ta vételére és a szagkonzervek selejtezési idejére vonatkozó megállapításokat kellő
ismeret nélkül teszi. A személyi szagminta vételnél meghatároz bizonyos kizáró
körülményeket, azonban nem veszi figyelembe, hogy más tényezők is befolyásolhatják
az emberi szagot. Pontosan nem határozza meg azt sem, hogy az alkoholos befolyásoltság
milyen mértékű legyen, hogy az a szagazonosítás eredményét esetleg
befolyásolja. A jogalkotó szándéka feltételezhetően az volt, hogy csökkentse az
eljárás során a zavaró tényezőket a két kizáró körülmény megalkotásával. Indokolt
lenne kísérleteket végezni arra vonatkozóan, hogy mennyire változik meg az ember
szaga, egyáltalán befolyásolja-e az azonosítást a két kizáró körülmény fennállása.
Ha erre vonatkozóan megállapítások születnének, ugyancsak érdemes lenne kutatni
az egyéb egyedi szagot befolyásoló tényezőket is (betegségek). A szagkonzervek
selejtezési idejére vonatkozóan megállapított időtartamok is hagynak kivetni valót
maguk után. A norma által meghatározott időkereteket nem támasztja alá semmilyen
tudományos ismeret. Kiemelendő annak kérdése, hogy mi alapján privilegizálja az
élet ellenes bűncselekmények elkövetése esetén a tárolási időtartamot a jogalkotó
úgy, hogy pontos ismeretek hiányában annak eldöntése sem állapítható meg, hogy
egyáltalán mennyi ideig képesek a szagok elállni egy üvegben. Ha ezek az alapszintű
szabályozások sincsenek összhangban egymással és a gyakorlattal, addig nem
várhatunk olyan eredményeket, amelyek pontosabban meghatároznák a szagazonosítás
eredményességét.
4. A szagazonosítás eredményének értékelése során fontos megemlíteni azt a tényt,
hogy az eljárás pontos hibaszázaléka nem ismert, mivel a hiba fogalmát sem tudjuk
standardizálni. Mit tekinthetünk hibának? Ha a kutya eredménytelenül azonosít,
téved (nem választja ki, de mégis köztük van a „tettes szaga”)? Nem biztos az sem,
hogy minden esetben tudunk szolgálni a kutya számára megfelelő szagmaradványnyal,
mivel a nyomokkal ellentétben csak feltételezni tudjuk, hogy megfelelő helyről
rögzítettük az elkövető szagát. Így, ha a kutya nem hozza a „kívánt”eredményt, nem
az ő számlájára könyvelhető el az azonosítás sikertelensége. Az eljárás mibenléte
tehát nem ismert, a hiba változó. A fentieken túl a kutya állapotától is függ, hogy
aznap milyen munkát végez. Az eljárás határai gyakorlatilag véget érnek a kiképzett
kutyavezető és kutya megfelelő munkájánál. A képzést és a módszert illetően további
fejlődések lehetségesek, azonban az eljárást akkor sem ismerjük meg pontosan,
mivel nem tudjuk, hogy a kutya pontosan mit csinál, mikor azonosít. Egyáltalán a
hasonlóság alapján vagy a különbözőség alapján választ? Láthattuk, hogy az ellenőrző
indításnál elképzelhető, hogy a kutya más szagot fog jelezni, mint ami az elvárás.
Nem tudjuk tehát, hogy ilyenkor a kutya a különbözőség alapján választott-e,
mivel tartalmazhatott olyan összetevőt a felhasznált szag, amely merőben más öszszetételű
volt, mint a többi indifferens szag (dezodor, állat egyedi szaga).
5. A nemzetközi szintű együttműködést jelen ismeretek alapján kizárom, mivel az
eljárás különbözik országonként és technikai feltételek szabályozása közben is problémák
merülhetnek fel. Az eljárás létjogosultsága az igazságszolgáltatásban azonban
alátámasztható, de ahhoz, hogy kellően elfogadható is legyen, szükséges változtatni
a „rendszeren”. Az eljárás előnyeit a gyakorlat igazolja. Azokban az esetekben
mikor szagazonosítás során a kutya azonosságot állapít meg, a nyomozóhatóság
gyanúja felerősödhet a kérdéses személlyel szemben, és további bizonyítékok gyűjtésével
kellő alapot adhat a gyanúsításra. Fontos annak hangsúlyozása is, hogy ha
353