studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Handrik Adél
gyanúsított „lebuktatásának” célja uralja minden cselekedetét, így a tárgyi bizonyítékok
megszerzése mellett a kihallgatási taktikáját is. 11
Az Egyesült Államokban némely esetben olyan szintű az ügyészség ragaszkodása
az általa jónak tartott verzióhoz, hogy mindent megtesznek annak igazolására, s
csak a végső esetben (legtöbbször a DNS vizsgálat kevésbé kétségbe vonható eredménye
láttán), vállalják, hogy tévedés történt. Az egyik alkalommal „látomásszerű”
vallomása alapján ítéltek halálbüntetésre valakit állítólagos tettéért. 12 Ez azonban
nem volt beismerésnek nevezhető a szó büntető eljárásjogi értelmében, hiszen a
kihallgatás során leginkább a nyomozók vezették rá a megfelelő válaszokra, a bűncselekmény
elkövetésével kapcsolatos körülményekre.
A tévedések, hibák elkerülése érdekében tehát jelentős szerepe van a kihallgatást
végző nyomozó tevékenységének, különösen egyes „beugrató jellegű” taktikai fogások
alkalmazása tekintetében, hiszen ő az, aki megteremti azokat a körülményeket,
amelyek „felszínre hozzák” a kihallgatott személy pszichikai, akarati gyengeségeit.
Tóth Mihály által vizsgált taktikai blöff esetében például a tévedés lehetősége ott
rejtőzik, hogy „a vizsgáló olyan körülményekkel operál, amelyek nagyobbrészt vagy
teljesen ismeretlenek számára és csupán feltételezi azokat”. 13
Elek Balázs által leírt példa is jól mutatja, hogy akár egy átlagos képességekkel,
személyiségjegyekkel rendelkező terhelt esetén is bekövetkezhetnek e taktikai fogásokból
eredeztethető tévedések. A gyakorlatban előfordult olyan eset, amelyben a
nyomozói taktikázások következményeként az elkövető azokat a ház-, vagy gépkocsi
feltöréseket is magára vállalta, amelyeket nem ő követett el, mivel azt a tájékoztatást
kapta, hogy olyan ügyekben hallgatják csak ki, melyekben a helyszínen megtalálták
az ujjnyomait. De nem ritka olyan kihallgatási módszer sem, amelynek keretében
nem létező vagy még be nem szerzett (de létezőnek feltételezett) bizonyítékra
hivatkoznak a kihallgatás során, amelynek veszélyei magától értetődőek, befolyásoló
hatásuk pedig a későbbi beismerő vallomásra, mint eredményre kétségtelen. 14
A nyomozó már-már manipulatív magatartásán túl tehát a terhelt személyiségének
vonásai, vagy akár társadalmi helyzete is jelentőséggel rendelkezik a hamis
beismerő vallomások megtételében. A szakirodalomban számos hamis beismerést
eredményező motivációról olvashatunk, azonban taxatív felsorolásuk aligha lehetséges.
A terhelt személyiségének vonásai közül különösen jelentősek lehetnek a hiszékenység,
a gyenge pszichikai alkat, az alacsony intelligencia hányados, az esetleges
pszichiátriai betegség vagy éppen a személyiségének kóros vagy hiányos fejlődése,
amelynek következtében akár csupán pillanatnyi előnyért is beismerheti adott bűn-
11 Savage és Milne is kiemeli írásában a rendőrség „beismerő vallomás-orientáltságát”.
Stephen P. Savage – Becky Milne: Miscarriages of justice. In: Tim Newburn-Tom
Williamson-Alan Wright (ed.): Handbook of Criminal Investigation. Willan Publishing,
2007-2008. 611. o.
12 Badó Attila – Bóka János: Ártatlanul halálra ítéltek. Az amerikai igazságszolgáltatás
tévedései. Nyitott Könyv Kiadó, Budapest 2003. 51-60. o.
13 Tóth Mihály: A taktikai blöff alkalmazása. Belügyi Szemle 1980. 5. sz. 15. o.
14 Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Tóth Könyvkereskedés és Kft.,
Debrecen 2008. 87. o.
320