studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Horváth Orsolya
veszünk le, és azonosítást végeznénk. A két odorogram összevetése kimutatná azokat
a közös illetve eltérő pontokat a csoportokon belül, amelyek segítségével eldönthető
lenne az azonosság megállapítása vagy annak kizárása. Első esetben csak a
testszag három fő összetevőjét tartalmazó csoportokon belül vizsgálnánk az összehasonlítást.
Ha az egyező pontok többsége meghaladná azt az értéket, ami alapján
valószínűsíteni lehet az egyezőséget, akkor a többi csoporton, osztályon belül is
elvégeznénk az összehasonlítást. A személyi szagminta tekintetében nem beszélhetnénk,
olyan zavaró tényezőről, amely befolyásolhatná az eredményt, hiszen a csoport
meghatározásból kiindulva tudnánk, hogy az esetlegesen új elemek milyen forrásból
származnak (parfüm). Az így megalkotott odorométer önállóan képes lenne a
szaganalízisre, azonosításra, vagy a kutyák ellenőrzésére.
Az emberi szag szerkezetének, belső felépítésének kimutatására szolgáló műszer
jövőbeni megalkotása az egészségügy (betegségek kiszűrése) és a kriminalisztika
terén is előrelépést jelentene. Ennek ellenére napjainkban még nem rendelkezik a
tudomány kellő ismerettel ahhoz, hogy képes legyen egy ilyen speciális detektor
megalkotására, ahogy a poligráfot helyettesítő monoscanner létrehozására sem. A
műszer megalkotásáig kriminalisztikai „eszközként” a kutyákat tekinthetjük alkalmasnak
arra, hogy összehasonlítsák a tett helyszínén rögzített szagmaradványokat az
elkövető személyi szagmintájával. 31
VIII. Összegzés, javaslatok
A szagazonosítás történetének, eljárásának bemutatása során a következőket állapíthatjuk
meg:
1. A szagazonosítás során ismeretlen összetételű, egyedi biológiai anyagmaradványokat
hasonlítunk össze. Az emberi szagot befolyásoló tényezők során felmerül a
kérdés, hogy a szag valóban egyedi-e, és hogy a kutya képes-e minden esetben az
összehasonlítására? A természettudományos vizsgálat során igazolható, hogy az
összehasonlítás elvégzésére csak a kutya alkalmazható, többek között sajátos fiziológiai
felépítésének köszönhetően, azonban az összehasonlításra nem minden esetben
képes, külső és önmagában rejlő befolyásoló tényezők miatt.
2. Az azonosítás logikai rendszerét követve, felmerülnek további kérdések, hogy
szagazonosítás során ténylegesen és minden esetben a kutyára kell-e hagyatkoznia a
nyomozóhatóságnak. Véleményem szerint a megalapozatlan gyanúsítások, illetve a
verziók elvetése elkerülhetőek a hatóság részéről kellő körültekintéssel.
3. A büntető eljárásjogi oldalt vizsgálva megállapítható, hogy de jure a szagazonosítás
a felismerésre bemutatáshoz, mint bizonyítási eljáráshoz hasonló. Több kifogásolható
elem is felmerült a jogi szabályozást vizsgálva. A szagazonosításra vonatkozó
általános és speciális rendelkezéseket nem a Büntető eljárási törvény határozza
meg. Az alsóbb szintű jogforrásokban, normákban is ellentmondásosság, pontatlanság
figyelhető meg a jogalkotó részéről. Az utasítás nem kellően meghatározott formában
kíván a gyakorlat számára előírásokat adni. Elnagyoltan kezeli a szagmaradványok
felkutatására, rögzítésére vonatkozó rendelkezéseket, és a személyi szagmin-
31 Fenyvesi Csaba: Elméleti modellek „kriminalisztika” Nobel-díjak megszerzésére.
Rendészeti Szemle 2007. 1. sz. 99-100. o.
352