studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Alkotmánymódosítások Magyarországon
tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 20. §-a az alábbiak
szerint határozza meg: miniszterelnöknek javasolható, illetve miniszterelnökké
megválasztható minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán
választójoggal rendelkező személy. Tehát a miniszterelnök megbízatása akkor is
megszűnik és őt a miniszterelnök-helyettes helyettesíti, ha büntetett előéletű lesz, de
a választójoga megmarad.
Megszűnik azonban az a lehetőség, hogy a miniszterelnök ügyvezető miniszterelnökként
hivatalban maradjon az új miniszterelnök megválasztásáig, ha lemondana
az egész Kormány, mert az általuk kezdeményezett bizalmi szavazáson elbuknak, 95
ugyanis az új szabályozás szerint a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a
Kormány megbízatása megszűnik. 96 „A miniszterelnök megbízatása megszűnik, ha
az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki és új miniszterelnököt
választ.” 97
Az Alkotmány 2010. július 5-i módosítása az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó
szabályokat változtatta meg, a korábbi paritásos jelölőbizottságot egy arányos
bizottság váltotta fel. Az új normaszöveg semmilyen utalást nem tartalmaz az Alkotmánybíróság
tagjainak a jelölésére vonatkozóan. A jövőre nézve azonban érdemes
megfontolni, hogy bár a kétharmados többség birtokában könnyen lehet alkotmánybírót
jelölni és azt megválasztani, de ha nincs meg a szükséges mandátumarány,
akkor a kormánypártok jelöltjei könnyen elbukhatnak a szavazáson, így az
ellenzéki erőkkel való kompromisszumkötés elkerülhetetlen lesz. Az új Alaptörvény
szövege alapján azonban nem állapítható meg, hogy a 2010-ben elfogadott jelölési
módszerhez a kormánypártok ragaszkodnak-e vagy sem.
Az Alkotmány 2010. július 6-i módosításai közül az első alkotmányi szinten
szabályozza az alpolgármesteri tisztséget, továbbá megteremti a „külsős”
alpolgármester választásának lehetőségét. Az új Alaptörvény erre vonatkozóan
semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. Felmerül a kérdés, ha a kormányzó erők az
alkotmányozás során nem tartották lényegesnek ezeket a kérdéseket, akkor miért
kellet rövid időre alkotmányi szinten rögzíteni őket. Miért nem volt elég a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosítása? Mindenesetre a
jövőre nézve van remény arra, hogy egy új sarkalatos törvényben a módosítás
elemzése során kifejtett problémákat orvosolják, mivel az új Alaptörvény már nem
vette át a korábbi megoldást.
A második alkotmánymódosítás a vélemény és sajtószabadságot érintette. Az új
szabályozás szerint: mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. 98
A mai szabályozás szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához. 99 Utaltam rá, hogy a
szólásszabadság kifejezés bevezetésével a jogalkotó visszatért a magyar történelmi
hagyományokhoz, de ez tartalmi változást nem idézett elő, mert a
véleménynyilvánítás szabadsága is a szövegben maradt, elkerülendő a
95 Alkotmány 39/A. § (4)-(5) bek.
96 Alaptörvény 22. cikk (1) bek.
97 Alaptörvény 20. cikk (2) bek. b) pont
98 Alaptörvény IX. cikk (1) bek.
99 Alkotmány 61. § (1) bek.
185