studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Baumgartner Péter
zanatot a történelem jogalkotói megoldásai közül, s megkísérlem bemutatni, hogy a
különböző történelmi korokban hogyan viszonyultak a garázda cselekmények elkövetőihez.
A fejezet második részében a magyar szabályozás alakulását mutatom be a
kezdetektől a hatályos szövegezésig.
Más jogágakkal ellentétben a büntetőjog alapjának a szakértők véleménye nem a
római jogot tekinti, annak erős magánjog-orientáltsága miatt. Ezúttal kivételt kell
tenni, hiszen először az ókori római források között található olyan, amely huligán
jellegű cselekményhez fűz hátrányos jogkövetkezményt. A szakirodalom szerint az
első források, amelyek a közrend („közcsend”) megsértésének szankcióját tartalmazzák,
az öt római „remek jogász” egyikétől, jelesül Ulpianustól származnak. Nála
figyelhető meg először a „macskazenéhez” fűződő hátrányos szankció, mivel az
„adversus bonos mores huius civitatis”, a teljes lakosságot zavarja, így a köznyugalom
ellen irányul.
A teljesség igénye nélkül megemlítek egy érdekes esetet 1368-ból, a firenzei
Signoria gyakorlatából, amely a mai magyar büntetőjog szerint garázdaságként értékelendő,
és akkoriban is bűncselekményként nyert értékelést. A tényállásbeli cselekmény
szerint öt személy több társukkal együtt, egy gabonaraktárból elhozott zsákok
tartalmát kiborítva kiáltozott, illetve más – magasabb rangú – személyeket kővel
dobált meg. A tényállás kiemeli, hogy a cselekmény következtében „Firenze közösségnek
jó és békés állapota valószínűleg megzavarodhatott volna.” Az ítélet érdekes:
négy személyt, akik megbánást tanúsítottak, felmentettek, míg ötödik társukat a
bíróság halálra ítélte. 2
A garázdaság modern felfogása a szovjet jogból ered, először az 1922-es szovjet
Btk.-ban található meg, huligán cselekmény néven. Eleinte a cselekmény a személyiség
és emberi méltóság elleni bűncselekmények között szerepelt (176. §), innen
került át arra a helyre, ahol az 1926. évi Btk. szabályozza, jelesül az államigazgatás
rendje elleni bűncselekmények közé. A garázdaság eszerint a szocialista együttélés
szabályait sértő cselekmény. 3 Az 1926-os szovjet tényállás így hangzik: „üzemekben,
intézményekben és nyilvános helyeken elkövetett garázda cselekményt egy évi
börtönnel kell büntetni, ha e cselekmény jellegénél fogva nem minősül súlyosabban”.
4 Kiemelhető a már ekkor megfigyelhető szubszidiárius jelleg, illetve az, hogy
az elkövetés helye kiemelkedő jelentőséggel bír már az alapesetnél is, hiszen az csak
üzemekben, intézményekben, illetve nyilvános helyen valósítható meg. 5 A minősített
esetek tekintetében a mai magyar tényállással rokon vonások figyelhetők meg,
hiszen minősítetten értékelendő a csoportos elkövetés, illetve annak cselekménye,
aki a garázdaságot „kivételes cinizmussal, vagy elvetemültséggel követi el”. 6
A magyar szabályozás 1955 előtt nem ismerte a garázdaság bűncselekményét.
Azokhoz a cselekményekhez viszont, amelyek ma e tényállásba ütköznek, nagyrészt
2
Szemelvények a középkori állam és jog tanulmányozásához. ELTE ÁJK, Budapest 1980
3
Gercenzon – Visinszkaja: A szovjet büntetőjog – Különös rész. Jogi és Államigazgatási
Könyvkiadó, Budapest 1954. 300. o.
4
Erdész László: A garázdaság bűntette a szovjet és a magyar jogban. KJK, Budapest 1958.
7. o.
5 Erdész: i.m. 25. o.
6 Erdész: i.m. 8. o.
284