studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Huba Luca Lilla
kal és anyagmaradványokkal - mindig rendelkezésre állnak, valamint a gondolatok
sokkal kevésbé volnának manipulálhatóak egy ilyen eljárásban. Az eszközzel
könnyebben kiszűrhetők lennének a nem bűnösök is, mivel az ő agyukban nem
jelennek meg a bűncselekménnyel kapcsolatos képek (information absent). Abban
az esetben viszont, ha megjelenik a kép további eredményt hozó, szabályszerű nyomozási
cselekményekre is sor kerülhetne ez alapján. Így például házkutatást lehetne
tartani az agyképen megjelenő helyszínen, fel lehetne kutatni a bűncselekményhez
kötődő személyeket, (tettestársakat, további sértetteket), tárgyakat. A valódi
(kriminális) agyképek (information present) esetlegesen még ki is nyomtathatók,
(monoprinter vagy monofotó), melyek részei lehetnek a bizonyítékoknak, a bizonyítási
eljárásnak, ehhez azonban az alapkutatóknak (pl. biológusoknak, biofizikusoknak,
esetleg orvosoknak) fel kell fedezniük az agyban levő gondolatok olvasásának,
képi megjelenítésének technikáját. 29
III. A megtévesztés felderítésének „emberi oldala”
A megtévesztés definiálása nem könnyű feladat, számos tudós próbálkozott már
vele, több-kevesebb sikerrel. E dolgozatban Vrij meghatározását hasznosítottam, aki
szerint „a megtévesztés egy sikeres, vagy sikertelen, megfontolt, illetve szándékos
kísérlet egy másik emberben olyan hit keltésére, amelyről az állítója tudja, hogy nem
igaz”. 30 Vrij tehát csak a tudatos folyamatokat tekinti hazugságnak, a nem szándékos
rosszul emlékezés véleménye szerint nem tartozik ide. Képesnek lenni a terheltek,
tanúk, sértettek által elmondottak valóságtartalmának megállapítására jelentős feladat,
amelynek hátterében három terület áll: a „gondolatolvasás” 31 pszichológiája, az
önszabályozás pszichológiája, továbbá a bűnösség és ártatlanság pszichológiája. A
következőkben e területekkel a terheltekkel összefüggésben foglalkozom.
A gondolatolvasás egy módszer, eszköz, amelynek célja, hogy javítsa az emberek
azon képességét, hogy előre meg tudják határozni a másik ember viselkedését. Sarokköve
annak, hogy szimuláljuk egy másik ember agyát, az hogy valaki beleképzeli
magát egy másik ember helyzetébe. Ebből is látszik, hogy ez egy mindennapos tevékenység
nem valamilyen varázslás. A gondolatolvasásnak két formája létezik: az
egyik, amikor a társadalmi megfigyelés használható nyomként, amelyből következtetést
lehet levonni a mentális állapotra nézve (például: az arcából úgy tűnt, hogy
bűntudata van). A másik, amikor a társadalmi megfigyelés nem csupán a mentális
állapot megértésére szolgál, hanem a viselkedésre is következtethetünk belőle (például:
„úgy vélem pihenésre van szükséged egy ilyen nap után!”). A nyomozó a gondolatolvasás
során megpróbálja a terhelt jövőbeli viselkedését, stratégiáját megjósolni.
A megfigyelések ugyanis azt bizonyítják, hogy a bűnös és az ártatlan terhelti
stratégiák eltérhetnek egymástól. De mi módon térhet el a viselkedésük, és ez miben
29 Fenyvesi: i.m. 104-105. o.
30 Granhag Par Anders – Aldert Vrij: Deception detection. In: Neil Brewer – Kipling D.
Williams (eds.): Psychology and law. The Guilford Press, New York-London 2005. 44. o.
31 A gondolatolvasást e témában nem, mint valami földönkívüli, paranormális
tevékenységként kell értelmezni, természetesen nem egyenlő azzal, hogy például valaki
megpróbálja egy másik ember agyának aktuális tartalmát kiszedni annak fejéből.
366