studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Bukli Ádám
zálogjoggal egyenértékűvé, színtiszta dologi biztosítékká, azaz idegen dologbeli
joggá konvertálja az intézményt.
A vételár összegszerű megjelölése mellett lehetőséget nyújt a javaslat arra is,
hogy a felek abban állapodjanak meg, hogy a követelés esedékességét követően
milyen módon határozzák meg. Ez igen szerencsés szabályozási elem, mert ezáltal a
dolog (vélhetően) aktuális piaci értékén kerül beszámításra. Talán még jobb lett
volna a fedezeti funkcióból adódóan kötelezővé tenni a vételár meghatározásának e
módját.
A megállapodást közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett
magánokiratba kell foglalni. Ez utóbbira a hitelező tulajdonszerzésének az ingatlannyilvántartásba
való bejegyezhetősége érdekében eddig is sor került a gyakorlatban.
Érdekesebb a közhitelű ingatlan-nyilvántartásba illetve ingó zálogjogi
nyilvántartásba történő bejegyzés feltétele, mely vélhetően a nyilvánossági elv
sérülésével kapcsolatos aggodalmakra adott válasz, amelyeket a fentebb kifejtettek
szerint nem látok megalapozottnak. Mindesetre, ha a korlátolt dologi jogként való
rendszertani besorolás logikáját követjük, akkor érthető e feltétel támasztása.
V. Megállapítások, következtetések
Az egyes szerződési biztosítékok dogmatikailag összetartoznak, ezért szükségszerű,
hogy az ezeket érintő szabályozás egységes koncepció alapján rendezze azokat.
Technikailag is egyszerűbb így a kodifikáció, máskülönben vagy hiányos lesz a
szabályozás, vagy túlbonyolított. Példaértékű, hogy a Szakértői Javaslat egyetlen
bekezdésével végérvényesen rendezte volna a kérdést. Az IRM Javaslat nem tesz
említést az elszámolási kötelezettségről, a megtámadás kérdéseiről, ezért úgy vélem,
hogy gyakorlatban jelentkező problémákra nem ad megnyugtató választ. Helyette a
vételi jogtól különválasztja, és új alapokra helyezi az intézményt azáltal, hogy
dologi biztosítékká minősíti át. Ezzel nem oszlatja el a jogalkalmazásban jelentkező
bizonytalanságokat, hanem egészen más – jóval mélyebb, nehezebben feloldható –
kérdéseket vet fel. Egy ilyen szabályozás csak a fedezetek körüli zavar
továbbgyűrűzéséhez vezetne, márpedig az volna a cél, hogy olyan szabályozás
szülessen, amely feloldja az értelmezési ellentéteket és közös nevezőre hozza az
eltérő véleményeket. Helyesebb volna ezért visszatérni a Szakértői Javaslat
koncepciójához. Csak remélni lehet, hogy a majdan olyan új Ptk. fog hatályba lépni,
mely egységes szabályozás révén megoldja az említett problémákat, és létrehoz egy
világos és hatékony biztosítéki rendszert.
222