studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

Deception detection
kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek. 5 A harmadik
csoportot a kikényszerített és elsajátított hamis beismerő vallomás képzi, amely a
terheltnek abból a téves feltevéséből következik, hogy elkövette a kérdéses bűncselekményt.
A terhelt stresszhelyzetét, kimerültségét és bizonytalanságát kihasználva
egy befolyásoló kihallgatással, félrevezetéssel elérhetik, hogy az alany fejében
reménytelenül összekeveredjen az igazság és a hazugság, elsajátítsa a bűntudatot és
felülírja a bűncselekmény el nem követésével kapcsolatos képét az agyában. 6 E
csoportba tartozó beismerést eredményezhet a rosszul alkalmazott taktikai blöff is.
A fentiekkel kapcsolatos kísérletben hetvenkilenc pszichológus hallgatót (ötvenegy
nő, huszonnyolc férfi, átlag életkoruk: húsz év) kértek meg, hogy vegyenek
részt egy számítógépes reakcióidőt mérő kísérletben. Egy beavatott, levelet olvasott
fel a résztvevőknek különböző sebességgel. Ennek megkezdése előtt azonban
figyelmeztették őket, hogy egy hiba van a rendszerben és semmiképp se nyomják le
az ALT billentyűt, mert ez a számítógép összeomlásához vezet. Annak érdekében,
hogy manipulálják az alanyok sebezhetőségét, 60 másodperc után a számítógépet a
kísérletvezetők tudatosan „lefagyasztották”. Egyik résztvevő sem volt hibás a rendszer
összeomlásában, noha mindegyikőjüket hibáztatták érte. Az egyesével feltett
kérdésre, hogy ők nyomták-e meg az ALT billentyűt az alanyok először, majd
másodszor is „nem”-mel feleltek. Ezt követően hamis terhelő bizonyítékkal szembesítették
őket: a beépített tanú azt állította: „látta, hogy lenyomták a tiltott billentyűt”.
Ennek hatására végül is a résztvevők közel 70%-a írt alá vallomást arról,
hogy elkövette a hibát. Abban a csoportban pedig, ahol sietniük kellett gépelés
közben, az összes résztvevő beismerő vallomást tett, sőt 35%-uk még azt is részletesen
elmondta, hogy hogyan történt az eset. A csoport egyik részénél a blöff
taktika átalakítására is sor került: a kísérletvezető arról tájékoztatta az alanyokat,
hogy a számítógép, amin írtak összekötetésben van egy központi szerverrel, ami a
mellettük lévő szobában van és általa minden billentyű lenyomása rögzítésre került.
Így le tudják ellenőrizni azt, hogy ki nyomta le az ALT billentyűt. Ez esetben a
többszöri befolyásoló kérdésfeltétel, és a szituációs nyomás hatására azért „vallották
be” többen, hogy lenyomták a tiltott billentyűt, mert bíztak abban, hogy a központi
szerveren rögzített adatokból majd kiderül, hogy ők ártatlanok és így minden
rendben lesz. A kísérlet tehát megerősítette: ha a terhelt hamis bizonyítékokkal kerül
szembe, akkor rávehető, hogy elsajátítsa a bűntudatot, még abban az esetben is, ha
nem volt köze az esethez. 7 Megállapítható továbbá az is, hogy a kihallgatástól való
fenyegetettség érzete, a taktikai blöffel előhozott bizonyíték és a későbbi felmentés
ígérete által, paradox módon egyszerűbb lesz bevallani az elkövetést, mind tovább
tűrni az adott szituációt. Nem igaz tehát minden körülmények között az a feltételezés,
hogy a taktikai blöffnek csak az dőlhet be, akinek valóban köze van az ügyhöz,
és az az ártatlanokra veszélytelen. E kísérlet eredménye megtörtént esetekkel is
alátámasztható, példaként említeném meg az amerikai Todd Johnson ügyét, aki a
5 Az Európa Tanács keretében létrejött egyezmény: „Az emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről.” 3. cikk: Kínzás tilalma.
6 Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Tóth Könyvkereskedés és
Kiadó Kft., Debrecen 2008. 90-95. o.
7 Elek: i.m. 89. o., Perillo - Kassin: i.m.
357