studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A justizmordok okai – tévedési források a büntetőeljárásban
líthető, hogy a Crime Lab Report által vizsgált esetek (csupán) 2%-ában okozott a
rossz védelem téves ítéletet, a zárkatársak vallomásai pedig 13%-ban hatottak közre
a tévedésekben. Ez utóbbi szám elég magas, ugyanakkor nem meglepő, hiszen az
Egyesült Államokban a bűncselekmények felderítésében segítő elkövető előnyben,
kedvezményben részesülhet saját ügyében. Ugyanakkor figyelemre méltó e kutatásoknak
az az eredménye, miszerint a tanúk általi téves azonosítások játsszák a legnagyobb
szerepet a justizmordok meghozatalában, így a vizsgált esetek 77%-ában,
ehhez képest a kriminaltechnikai tévedések 13%-ban, a hatóság szerepe pedig 14%ban
hatott közre a hibás döntés megszületésében. 63
IV. Összegzés
Az igazságszolgáltatásban az ember a legnagyobb bizonytalansági tényező, amelyet
a jogalkotó által törvényi garanciákkal körülbástyázott eljárás sem képes teljes egészében
kizárni, ellensúlyozni. 64 Ennek eredményeként bekövetkező legsúlyosabb
hiba, ha a bíróság olyan vádlottat mond ki bűnösnek, aki nem követte el a terhére
rótt bűncselekményt. A „végső szót”, a téves ítéletet végül tehát az igazságszolgáltatást
megtestesítő bíró mondja ki, azonban e tévedés egy komplex folyamat eredményeként
realizálódik, amelyben szerepe van az eljárás minden résztvevője szubjektumában
és ezáltal magatartásában fellelhető hibának, bizonytalansági tényezőnek.
A sértett és a tanúk szerepe a bűncselekmény rekonstruálásánál, az elkövető azonosításánál
fokozott jelentőséggel bír, így a rosszul megfigyelt események, a hibás
emlékképek, az előítéletes vagy éppen hamis vallomások már a nyomozás kezdetétől
fogva gátját képezhetik a valós történések feltárásának. Ez utóbbiak közül talán a
legnagyobb kockázata a hamis beismerő vallomásnak van. Éppen ezért a nyomozó
hatóság még kevésbé engedheti meg magának az olyan hibákat, amelyek a nyomozás
alapvető szabályainak betartásával megelőzhetőek volnának, itt is hangsúlyozva
az előítélet eljárásból való kizárásának fontosságát, az egyoldalú nyomozás elkerülését,
hiszen ezek olyan prekoncepciók kialakulásához vezethetnek, amelyek megdöntése
a későbbiekben jelentős nehézségekbe ütközhet.
A szakértő érdekkörében felmerülő problémák szintén akadályt képezhetnek egy
helyes ítélet meghozatalában. E tekintetben nagy jelentősége van, hogy megfelelő
minőségben bocsátották-e rendelkezésére a vizsgálandó nyomokat és anyagmaradványokat;
hogy a szakértő előítéletektől mentesen alakította-e ki, illetve a valóságnak
megfelelően és tudományos megalapozottsággal alkotta-e meg szakvéleményét.
Az alapvetően tévedésektől, hibáktól mentes szakvélemény esetén is fennállnak
azonban a valószínűségi jellegből adódó problémák, amelynek megfelelő kezelése
szintén a nyomozó hatóságok, végső soron pedig a bíró feladata.
A bíró, mint végső döntéshozó esetén a problémát az a sajátosság jelentheti, hogy
személyére hat a legnagyobb befolyásolás elsősorban a nyomozó hatóságok és az
ügyészség részéről, hiszen e hatóságok által rendelkezésre bocsátott iratok alapján
63 Collins and Jarvis: i.m.
64 Ugyanakkor fontos momentum, hogy „az emberi ítélő erő, a szubjektum semmivel nem
pótolható az igazság megállapításában.” Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában.
Rendészeti Szemle 2006. 7-8. sz. 72-73. o.
333