studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A csődbűncselekmény
kivezetése pedig szintén nem kizárt, aminek egyik eszköze például a színlelt ügylet
kötése lehet.
A Btk. 290. § (1) bekezdése a) pontjának további elkövetési magatartásai a vagyon(tárgy)
megrongálása, megsemmisítése, illetve használhatatlanná tétele. Előbbi
esetén a dolog állagának oly mértékű károsításáról van szó, amely értékcsökkenéssel
jár, és a rendeltetésszerű használatot kizárja, de ez az állapot nem végleges, hanem
az emberi beavatkozás által, csak ritkán természetes úton, helyreállítható. Hozzá kell
tenni, hogy beavatkozás nem járhat aránytalan idő- és költségráfordítással, ugyanis
ebben az esetben a javításra nem kerül sor, és a cselekmény a megsemmisítés vagy
használhatatlanná tétel szerint minősül. A megsemmisítés egyrészt – az előbbiek
szerint – a dolog állagának oly fokú megrongálása, amely eredményeként az eredeti
állapot már egyáltalán nem vagy csak aránytalan ráfordítás árán lenne helyreállítható,
másrészt szó lehet az adott dolog teljes fizikai „megszüntetéséről”. A használhatatlanná
tétel pedig egy köztes kategóriát képez, hiszen a cselekmény a rendeltetésszerű
használatot zárja ki időlegesen vagy véglegesen, a dolog állagának sérelme
nélkül. Erre példa lehet egy dolog tartozékának az elrejtése, megsemmisítése.
2. Színlelt ügylet kötése vagy kétes követelés elismerése
a) A színlelt ügylet fogalmát a polgári jog dolgozta ki. A színlelt szerződés egy „leplező
jogügylet”, azaz a felek olyan kontraktust kötnek, amire nem terjed ki a szerződési
akaratuk, vagy másfajta szerződést hoznak létre, mint amilyenre a szerződési
akaratuk valójában irányul. Az a jogügylet pedig, ahol a szerződés ún. animus-a és
corpus-a 6 között eltérés van, érvénytelen, illetve semmis. Ennél az elkövetési magatartásnál
– lévén, hogy polgári jogi fogalomról van szó – a Ptk. vonatkozó rendelkezései
is irányadóak. A Ptk. 207. § (6) bekezdése szerint „a színlelt szerződés semmis;
ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján
kell megítélni”. A Ptk. 234. § (1) bekezdése nyomán pedig „a semmis szerződés
érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat.
A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.” Ebből kifolyólag
tehát a csődbűncselekmény esetén a büntetőügyben eljáró hatóság saját hatáskörében
dönt a szerződés „színlelt” jellegéről, vagyis hogy az arra irányul-e, hogy „a
hitelező kielégítési alapjául szolgáló vagyontárgy tulajdonjogának változását éppen
a hitelező, mint a színlelt szerződésen kívül álló harmadik személy felé bizonyítsa”. 7
Meg kell különböztetni a színlelt szerződéstől az ún. fiktív jogügyleteket, amelyek
hangsúlyozottan nem szinonim fogalmak, noha elsősorban a média gyakran így
kezeli őket. Olyannyira nem azonos jelenségekről van szó, hogy a büntetőjog a
csődeljárás során alkalmazott fiktív jogügyletet nem a Btk. 290. § (1) bekezdés b)
pontjának „színlelt szerződés kötése” fordulata szerint, hanem a Btk. 290. § (1) bekezdés
a) pontjába foglalt „elrejt, eltitkol” magatartásként bünteti. Ennek gyökerét
szintén a polgári jogban találjuk. A különbség ugyanis az, hogy míg a színlelt szerződés
esetén a felek más szerződést kötnek, mint amire a valódi akaratuk irányul,
6 A szerződés „animus”-a lényegében a szerződési akarat, míg a „corpus” a szerződés
„teste”, vagyis a szerződési akarat megtestesülése.
7 Molnár: i.m. 148. o.
307