studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A biztosítéki célú vételi jog
biztosítása, elszámolási kötelezettség stb.) érvényesítését. 72 E felismerés nyomán a
tilalom ellenére kikötött ilyen biztosítékok jogkövetkezménye eredetileg a puszta
semmisség lett volna. „Ha törvény eltérően nem rendelkezik semmis az a
rendelkezés, amely követelés biztosítása céljából tulajdonjog, jog vagy követelés
átruházására vagy fenntartására, a biztosított követelés jogosultja által egyoldalú
jognyilatkozattal való megszerzésére irányul.” 73 Később finomított az elképzelésén a
Kodifikációs Bizottság, és a zálogszerződéssé való átminősítés mellett tette le a
voksát. Ez a verzió került be a Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv
tervezetéhez c. munkába is: „[z]álogszerződésként érvényes az a megállapodás,
amely követelés biztosítása céljából: a) tulajdonjog vagy követelés átruházására,
vagy b) vételi jog alapítására irányul”. 74
Más utat választott a Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti
Minisztérium) vezényletével kidolgozott és a 2009. évi CXX. törvény a Polgári
Törvénykönyvről néven elfogadott, de hatályba soha sem lépett IRM Javaslat. E
javaslat lemond az átfogó szabályozásról, noha felismeri a gyakorlatban jelentkező
szabályozási szükséghelyzetet és a biztosítéki szerződések címen belül „[v]ételi jog
biztosítéki célú kikötése” néven külön szabályozza. 75 A továbbiakban azt vizsgálom,
hogy e szakasz mennyiben tudott volna megoldást nyújtani az intézmény
problémáira.
A 397. § (1) bekezdése pontos meghatározását adja a biztosítéki funkciót betöltő
vételi jognak. Nem egyértelmű azonban, hogy az e jogszabályhelyen tárgyalt
intézmény hogyan viszonyul az 5:197. § alatt szabályozott vételi joghoz. Vajon e
biztosítéki szerződésnek háttérszabályát adja az adásvétel különös neme és a 397. §
csupán ehhez képest határozza meg az eltéréseket? A bekezdés fogalmazás módja és
a törvényjavaslat indoklása ezt sejteti, a Ptk. rendszerén belüli elhelyezés és az
érvényesség kellékeinek meghatározása mégis az ellenkezőjét valószínűsíti.
A 397. § (2) bekezdése kimondja a biztosítéki célú vételi jog létesítésének
érvényességi kellékeit, ezek hiányában az ilyen szerződés semmis. 76 A
megállapodásnak tartalmaznia kell a vételi jog jogosultjának és kötelezettjének, a
vételi joggal biztosított követelés, a biztosítékul engedett dolog meghatározását, a
vételárat vagy a vételárnak a követelés esedékességét követő meghatározásának
módját, valamint a vételi jog gyakorlására nyitva álló időtartamot. A felek személye,
a vételár és a dolog meghatározásának szükségessége elvileg következne az
adásvétel feltételeiből, ezért arra kell gondolnunk, hogy az intézmény elnevezése és
eredete ellenére teljesen független az adásvétel különös nemének minősülő egyszerű
vételi jogtól.
Külön kiemelem a „biztosítékul engedett dolog” kifejezést, amely azért érdekes,
mert a gyakorlatban élő fedezeti funkciót betöltő opció esetében közvetlenül a vételi
jog az alapügylet biztosítéka, nem az ennek gyakorlásával megszerezhető dolog,
vagy annak vagyoni értéke. Ez a megjelölés azonban véleményem szerint a
72 Mint azt például az elszámolási kötelezettség kapcsán is kifejtettem. Ld. még Gárdos: i.m.
73 Javaslat 2006. december 31-én közzétett szövege 5:383. §, idézi: Kemenes: i.m. 10. o.
74 Javaslat 2007 októberében közzétett szövege. 4:100. §, idézi: Kemenes: i.m. 10. o.
75 IRM Javaslat 5:397. §
76 397. § (3) bek.
221