studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A garázdaság másod- és harmadvirágzásai
korábban is szankció fűződött. A tradicionális jog korszakában mind a magánosok
személyében vagy vagyonában sérelmet okozó tettek, mind a közbűncselekmények
körében lehet találni olyan deliktumokat, amelyek ma garázdaságként értékelendők.
„Hatalmaskodáson” az erőhatalom jogellenes megnyilvánulását érti a szakirodalom. 7
Két fajtája különböztethető meg. A nagyobb hatalmaskodás eredetileg nemesek
házainak megrohanásában, nemesi birtokok elfoglalásában, nemesek törvényes ok
nélküli letartóztatásában, nemesek megverésében, illetve nemes megölésében nyilvánulhatott
meg. 8 Később a sértettek köre kibővült, a bírák, „hivatalos személyek”
(káptalani, királyi, vármegyei emberek), a rokonok bántalmazása, illetve a végrehajtás
megakadályozása is ennek számított. A kisebb hatalmaskodásnak a nem nemesek
elleni „nagyobb hatalmaskodás” minősült, ezen kívül az akár nemesek, akár nem
nemesek elleni kisebb súlyú (nem testi sértésben vagy birtokmegszállásban, hanem
„csupán” rongálásban megnyilvánuló) erőszakos cselekmények értendők ez alatt. A
mai garázdaság és az akkori hatalmaskodás halmazának közös metszetében az enyhébb
személy elleni cselekmények (például: verés, verberatio, ingók és ingatlanok
szándékos megrongálása) találhatók. A hatalmaskodás bűncselekménye a XIII. századtól
a XIX. század elejéig szerepel büntetőjogunkban.
Az 1878-as Csemegi-kódex (1878. évi V. tc.) még nem tartalmazza a garázdaságot,
ám ahhoz hasonló tényállásokat igen.
Az 1961. évi V. tv. tényállása tekinthető a mai bűncselekmény közvetlen elődjének.
A 219. § (1) bekezdése szerint aki nyilvános helyen olyan közösségellenes magatartást
tanúsít, mely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat
keltsen, avagy nem nyilvános helyen tanúsított közösségellenes magatartásával
másokban megbotránkozást vagy riadalmat kelt, ha súlyosabb bűntett nem valósult
meg, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A tényállás hasonlít a ma
hatályos formájára, bár annál kétségtelenül bonyolultabb. Fogalmi elemként szerepel
a közösségellenesség, a megbotránkozás-, illetve riadalomkeltés, továbbá a szubszidiaritás.
A minősített esetek hasonlóak a mait közvetlenül megelőző szabályozáshoz
(csoportos elkövetés, a köznyugalom súlyos megzavarása). Megjelenik a kitiltás,
mint mellékbüntetés alkalmazása is. A fő különbséget az jelenti, hogy a bűncselekménynek
két alapesete van. Az első eset immateriális bűncselekmény, a bírói gyakorlat
határozza meg, hogy a magatartás alkalmas-e megbotránkozás, illetve riadalomkeltésre.
A tényállásban szereplő nyilvános hely fogalmát a Legfelsőbb Bíróság
kollégiumi állásfoglalásban határozta meg. („Olyan helyiség, amely bárki számára
rendelkezésre áll, oda bárkinek szabad bemenete van.”) 9 A másik alapeset ezzel
szemben eredmény-bűncselekmény, ennek feltétele, hogy a riadalom vagy a megbotránkozás
megvalósuljon. (Ez utóbbi nem nyilvános helyen is elkövethető.)
A szabálysértési alakzatot az 1968. évi I. tv. 93. §-a tartalmazta. A bűncselekményi
alakzattól elhatárolás „az eset összes körülményeire (különösen az elkövetés
módjára és az elkövető személyi körülményeire) tekintettel a cselekmény kisebb
jelentősége alapján” történt.
7
Béli Gábor: Magyar jogtörténet - A tradicionális jog. Dialóg Campus, Budapest – Pécs
2000. 214. o.
8
Mátyás dekrétuma – 1486:15 tc.
9
Földvári József: Büntetőjog. Különös rész (kézirat). Budapest 1975. 240. o.
285