studia iuvenum iurisperitorum - PTE Állam- és Jogtudományi Kar ...

A Franciaországban tartózkodó külföldi romák szabad mozgásának korlátozása
tás alapjául a két francia hölgy mestersége szolgált, amely hivatást azonban a Belga
Királyság területén jogszabály nem tilt. Ebben az ügyben az EB megállapította,
hogy a tagállamok közrendi okként csak olyan személyes magatartást vehetnek figyelembe,
amelynek tanúsítása esetén saját állampolgáraikat is hátrányos jogkövetkezmények
érhetnék. A 2001-es Jany ügyben pedig az EB tömören úgy fogalmazott,
hogy a tagállam olyan magatartást nem tarthat közrendre veszélyesnek, amelyet a
saját állampolgárainak megenged. 21
A Bíróság az 1977-es Bouchereau ügyben mondta ki először azt, hogy a magatartásnak
valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell jelentenie a társadalom valamely
alapvető érdekére. 22 Ez a követelmény tovább szűkítette a korlátozás alkalmazásának
a lehetőségét. A fejlődésre jellemző, hogy mint az egyén személyes magatartására
vonatkozó követelményt, ezt is lefektették a 2004/38/EK irányelvben,
tehát a Bíróság esetjogát az irányelvbe ültették át. 23
Az EB esetjogában tehát megállapította azokat a feltételeket, amelyek alapján a
korlátozás alkalmazható (személyes magatartás, amely valódi, közvetlen és súlyos
veszélyt jelent a társadalom egyik alapvető érdekére). Nyitott kérdés maradt azonban,
hogy milyen jogkövetkezményeket vonhat maga után az egyén közrendet sértő
magatartása. A tagállamok hagyományos megoldásának a beutazás elutasítása, a
területükön tartózkodókkal szemben pedig azok kiutasítása bizonyult. A Bíróság
több határozatában kifejezte, hogy ezek a jogkövetkezmények nagyon drasztikusak
és rendkívül negatív hatással lehetnek az egyénekre. A 2004/38/EK irányelv éppen
ezért már egy komoly feltételrendszert foglal magában, amely az uniós polgárok
érdekeinek védelmét célozza. Ezek a feltételek a következőek: a fogadó tagállamnak
kötelessége figyelembe venni, hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a
területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági
helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját a fogadó tagállamban, valamint a
származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét. A kiutasítás továbbá nem
lehetséges, ha az uniós polgár az elmúlt tíz évben a fogadó tagállamban tartózkodott.
24 Az irányelv ezen kívül egy rendelkezést tartalmaz erre vonatkozóan, amely a
kiskorúak jogait védi és az 1989-es gyermekek jogairól szóló Egyesült Nemzetek
Szervezetének egyezményére hivatkozik. 25 A kiutasítást azonban végső soron nem
tiltja a jogszabály, mindössze mint végső jogeszköz, ultima ratio teszi lehetővé a
használatát, szem előtt tartva az arányosság elvét. Ahhoz, hogy valakit ki lehessen
utasítani, a közrend kiemelkedően súlyos megsértésének kell bekövetkeznie.
A tagállamok a közrendet sértő magatartást tanúsító uniós polgárok ellen tehát
más jogeszközökkel léphetnek fel, leginkább jogrendszereikben megtalálható büntetőjogi
és közigazgatási jogi eszközökkel. A Bíróság a Pieck ügyben kifejtette, hogy
a kiutasítás helyett a tagállamoknak más egyéb saját állampolgáraik ellen is alkal-
21 C-286/99 Jany v. Staatssecretaris van Justitie (2001) EBHT I-8615, 61. bek.
22 C-30/77 Régina v. Boucheraeu (1977) EBHT 1999, 28-29. bek.
23 2004/38/EK, Jogi lexikon. 27. cikk (2) bek.
24 2004/38/EK, Jogi lexikon. 28. cikk
25 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án
kelt Egyezmény kihirdetéséről
133