KING

Hívjanak valakit, aki leveszi!
Összesúgtak, egymásra néztek. Meglepıdve.
Bizonytalanul.
– De ha bírósági végzés nélkül akarnak hozzálátni –
folytatta Eddie –, akkor okosabb, ha az illetı jó csomó
tőt és fiolát hoz magával, mert kutya legyek, ha
egyedül csinálom végig! Szövetségi rendırbírót
követelek, és maguk mind csináltassák meg ugyanazt
a rohadt vizsgálatot, minden fiolán ott legyen a
nevük, az igazolványuk száma, és a szövetségi
rendırbíró ırizze az összes mintát! És akármilyen
vizsgálatot csinálnak a vérrel – kokain, heroin,
benzedrin, fő, akármi –, ugyanazt végezzék el a
maguk vérén is! Azután továbbítsák az eredményeket
az ügyvédemhez!
– Húha, AZ ÜGYVÉDJÉHEZ! – rikkantotta az egyik.
– Az ilyen szarládák mindig erre lyukadnak ki, nem
igaz, Eddie? Csak az ÜGYVÉDEM JELENLÉTÉBEN
beszélek! Magára küldöm az ÜGYVÉDEMET!
Hánynom kell az ilyen sódertıl!
– Igazság szerint pillanatnyilag nincs ügyvédem –
mondta Eddie, mint ahogy ez is volt az igazság. – Nem
gondoltam, hogy szükségem lesz rá. Maguk
változtatták meg a véleményemet. Nem találtak
semmit, mert nincs nálam semmi, de azért nem
hagyják abba a táncot, igaz? Fasza! Táncolok is!
Csak nem egyedül. Maguk is ropni fogják.
Vastag, súlyos csönd telepedett rájuk.
– Kérem, Mr. Dean, szeretném, ha megint levetné az
alsónadrágját – mondta az egyik. Ez a pofa idısebb
volt, és mintha ı lett volna a góré. Eddie arra gondolt,
hogy talán – csak talán – ez végre rájött, hol keresse a
friss nyomokat. Mostanáig nem vizsgálták meg. A
karját, a vállát, a lábát igen... de ott még nem.
Túlságosan biztosak voltak benne, hogy megfogták.
– Elegem van ebbıl az öltözésbıl-vetkezésbıl, az
egész szarozásból – válaszolta. – Hozzanak ide valakit,