KING

V
És mint beteg, ha közel a halál,
S holtnak is vélik, míg csordul s apad
Könnye, elhagyván a barátokat,
S hallja, hogy egy a mást kihívja már
Levegızni (mert „vége van" s „habár
Sírunk, a halál csak halál marad"),
VI
S hall suttogást, hogy vajon van-e hely
A sírok közt, s mely nap lesz üdvösebb
Vég-útra vinni a holttetemet,
Zászló- s fegyvervivıt sem hagyva el,
S ı mindent ért s csak azért esdekel:
Ne csúfolná meg ıket, s halna meg! –
VII
Így én is – megszenvedve utamon,
Kudarc-jóslattal, s mint kinek neve
Ama „Had" hıs-sorába írva be,
Kiket a Setét Torony titka von –
Jobbnak véltem ha mint ık, elbukom,
Bár nem tudtam, hogy méltó leszek-e.
VIII
S lemondó-csendesen fordultam át
Az úton álló torzalak elıtt
Az ösvényre. Egész nap szürke köd
Úszott a tájon s terjedt mindtovább
Az est, kilıve kancsal sugarát,
Hogy lássa még a pusztába veszıt.
IX
Mégis: nem tett foglyává hamarabb
A sík, csak amikor hátam megett
– Visszafordítván tekintetemet –