KING

1. fejezet
DETTA ÉS ODETTA
Ha lehántjuk a szakkifejezéseket arról, amit Adler
mondott, akkor ennyi marad: a tökéletes
tudathasadásos – ha létezik ilyen egyáltalán – az a
férfi vagy nı, aki nemhogy nem tud a másik
személyiségé(ei)rıl, de arról sincsen tudomása, hogy
valami nem stimmel vele.
Adlernek ismernie kellett volna Detta Walkert és
Odetta Holmest.
1
– ...utolsó harcos – mondta Andrew.
Már beszélt egy ideje, de Andrew mindig beszélt, és
Odetta rendszerint átfolyatta a beszédét a tudatán,
ahogy zuhanyozáskor a meleg vizet hagyjuk
végigcsurogni a hajunkon és az arcunkon. De ez nem
pusztán fölkeltette a figyelmét; beleakaszkodott, mint
a tüske.
– Tessék?
– Csak egy újságcikk – mondta Andrew. – Nem tom,
ki írta. Nem jegyeztem meg. Valamék politikus. Maga
nyilván tuggya, Miz Holmes. Én szerettem és sírtam
aznap éjjel, amikor megválasztották...
A lány elmosolyodott, kicsit maga is megindultan.
Andrew folytatta a szószaporítást, képtelen volt
abbahagyni, nem tehetett róla, kibújt belıle az ír, java
részének nem volt se füle, se farka – locsogás és
fecsegés, rokonokról, barátokról, akikkel ı sohasem
fog találkozni, sületlen politizálás, sajátságos
forrásokból összeszedett tudományoskodó
kommentárok (egyebek között Andrew szilárdan hitt a
repülı csészealjakban, amelyeket jú fónak hívott) –,
de ez meghatotta, mert ı is sírt a választás