KING

vicces, bár az is lehet, hogy csak azért, mert errefelé
nem sok nevetnivaló akad. Ez nem valódi. Nem valódi
beszéd, és ı még csak nem is tudja!
Roland ránézett, de nem szólt.
– Emlékszel, amikor lemostad a homlokát, és azt
állította, hogy fél a víztıl?
– Igen.
– Tudtad, hogy csak játssza magát?
– Elıször nem, de elég hamar rájöttem.
Eddie bólintott. – Színjátszás volt, és ezt ı is tudta.
De mivel meglehetısen jó színésznı, néhány
másodpercre mindkettınket megtévesztett. Ahogy
beszél, az is színjátszás. De nem annyira jó. Olyan
ostoba, olyan kurvára mesterkélt!
– Azt hiszed, akkor színészkedik jól, amikor
tudatában van annak, amit csinál?
– Igen. Éppen úgy beszél, mintha azokat a
bokszosbencéket, akikrıl egy Mandingo címő
könyvben olvastam, keresztezték volna Pillangó
McQueennel az Elfújta a szél-bıl. Tudom, hogy nem
ismered ezeket a neveket, de csak azt akarom ezzel
mondani, hogy klisékben beszél. Ezt a szót ismered?
– Azt jelenti, amit azok az emberek beszélnek és
hisznek, akik csak keveset vagy semmit sem szoktak
gondolkodni.
– Ja. Én fele ilyen jól sem tudtam volna
megfogalmazni.
– Srácok, még nem végesztetek a
gyertyácskájitokkal? – Detta hangja egyre rekedtebb
és recsegıbb lett. – Vagy esetleg nem is tanájjátok?
Errül van szó?
– Gyerünk. – A harcos lassan föltápászkodott. Egy
pillanatra megingott, látta, hogy Eddie ránéz,
elmosolyodott. – Nem lesz semmi bajom.
– Meddig?
– Ameddig szükséges – felelte a harcos, és olyan
derős volt a hangja, hogy Eddie szíve megfagyott.