KING

6
Amikor másodszor tért vissza önmagába, a teste
oly mélyen aludt, hogy egy pillanatra azt hitte, talán
kómába került... olyan állapotba, amelyben annyira
lecsökken a test mőködése, hogy pillanatokig úgy
rémlett, öntudata is elindul a sötétségbe vezetı
hosszú lejtın.
Ám ı kényszerítette a testét, hogy fölébredjen,
kifúrja-kiöklözze magát a sötét barlangból, amelybe
lemászott. Felgyorsította a szívverését, elérte, hogy
idegei ismét érezzék a fájdalmat, amely perzselte a
bırét és fölriasztotta testét a nyögdécselı valóságra.
Éjszaka volt. Feljöttek a csillagok. A körömfaladék,
amelyet Eddie vett neki, kis darab melegséget adott a
fagyos hidegben.
Nem volt éhes, de muszáj ennie. Elıször azonban...
Lenézett a kezében levı fehér tablettákra. Eddie
asztinnak hívta. Nem egészen így hangzott, de Roland
nem tudta pontosan úgy ejteni a szavakat, ahogy a
fogoly. A lényeg, hogy gyógyszer. Gyógyszer a másik
világból.
Ha valaminek hasznát veszem a világodból, fogoly,
gondolta sötéten, azt hiszem, az sokkal inkább az
orvosságotok, mint a körömfaladékotok.
Akkor is próbálkoznia kell. Ez nem az, amire igazán
szüksége van – legalábbis Eddie szerint –, de olyasmi,
ami csökkentheti a lázát.
Hármat most, hármat késıbb. Ha lesz késıbb.
Három pirulát tett a szájába, azután lepattintotta a
tetıt – valami fura fehér anyagot, amely nem papír
volt, nem is üveg, hanem mintha a kettı lett volna
egyszerre –, és leöblítette a gyógyszert a papírpohárba
töltött itallal.
Az elsı korty olyannyira letaglózta, hogy egy
pillanatig csak hevert a sziklának dılve, csillagfényt
tükrözı szeme annyira kitágult, hogy ha valaki
történetesen arra jár, máris halottnak nézhette volna.