KING

amikor még voltak királyságok és lobogók, amelyek
jelképezték ıket.
Rövid az idı! Menj vissza! Siess!
Ám maradt még egy töprengésnyi pillanat. Nehéz
volt ezzel a fejjel gondolkodnia – a fogolyé távolról sem
volt tiszta, de, legalábbis pillanatnyilag, tisztább volt,
mint az övé.
Ha megpróbálja a pénzt oda-vissza szállítani, az
még csak fele a kísérletnek, ugyebár.
Kivette az övbıl az egyik töltényt, és a pénzzel
együtt a markába fogta.
Roland visszalépett az ajtón.
5
A fogoly pénze még mindig ott volt a zsebre dugott
marokban. Rolandnak nem kellett elıjönnie, hogy
utánanézzen a tölténynek; tudta, hogy nem tette meg
az utat.
De rövid idıre akkor is elıjött, mert volt valami,
amit tudnia kellett. Látnia kellett.
Ezért megfordult, mintha az ülése hátulján levı kis
papírdarabot igazgatná (minden valaha létezett
istenre, mindenütt papír volt ebben a világban), és
átnézett az ajtón. Látta a saját testét éppen olyan
öntudatlan állapotban, mint korábban, éppen friss
vércseppek szivárogtak az arcon levı vágásból – egy
kı okozhatta, amikor Roland kilépett önmagából és
átjött ide.
A töltény, amelyet összemarkolt a pénzdarabbal, az
ajtó mellett hevert, a homokban.
Ennek ellenére elég dologra kapott választ. A fogoly
át tud menni a vámvizsgálaton. Az ırök átkutathatják
tetıtıl talpig, szájtól seggig és vissza.
Semmit sem fognak találni.
A harcos elégedetten hátrább lépett, és nem tudta,
legalábbis most még nem, hogy távolról sem mérte föl
problémája valódi nagyságát.