KING

10
Most!, gondolta a harcos. Most majd meglátjuk,
igaz?
Képes volt átjönni ebbe a világba, ebbe a testbe a
parti ajtón keresztül. Most azt kellett kiderítenie, tude
visszavinni dolgokat. Ó, nem önmagát; abban biztos
volt, hogy vissza tud térni az ajtón át a saját
megmérgezett, beteg testébe, amikor csak akarja. De
más dolgokat? Fizikailag itt létezı tárgyakat?
Példának okáért itt van elıtte az étel: valami, amit az
egyenruhás nı gombhalszendvicsnek nevezett. A
harcosnak fogalma sem volt róla, mi az a gombhal, de
azt tudta, hogy amit lát, az körömfaladék, bár
különös módon fövetlennek látszik.
A testének szüksége volt ételre, a testének
szüksége lesz italra, de leginkább gyógyszerre.
Különben belehal a homárszörny harapásába. Talán
ebben a világban akad ilyen gyógyszer; egy olyan
világban, ahol a jármővek képesek a legerısebb
sasnál is magasabban szelni a levegıeget, minden
lehetséges. De készíthetnek itt akármilyen erıs
panaceát, ha ı semmiféle tárgyat nem tud átvinni
ezen az ajtón.
Élhetsz ebben a testben, harcos!, suttogta a feketébe
öltözött ember hangja valahonnan a tudata mélyébıl.
Hagyd azt a darab lélegzı húst a homárlényeknek!
Amúgy is csak egy porhüvely!
Ezt nem fogja megtenni. Egyrészt, mert ez a
legocsmányabb tolvajlás, mert nem éri be azzal, hogy
mindig csak utas legyen, úgy bámuljon ki ennek az
embernek a szemén, ahogy egy utas a hintó ablakán
az elsuhanó tájra.
Másrészt ı Roland. Ha meg kell halni, akkor
Rolandként akar meghalni. Úgy hal meg, hogy közben
is a Torony felé mászik, ha ez van megírva.
Ekkor újra felütötte a fejét az a különös, nyers
gyakorlatiasság, amely úgy élt benne romantikus