KING

Ismét nekivágtak a partnak.
10
A harcos ragaszkodott hozzá, hogy egy órán át tolja
a kocsit, és Eddie kelletlenül odaengedte. Roland
keresztülvágott az elsı homokcsapdán, de a
másodikon Eddie-nek kellett átsegítenie. A harcos
levegıért kapkodott, a verejték nagy cseppekben ütött
ki a homlokán.
Eddie hagyta még egy kicsit tovább tolni, és Roland
meglehetıs ügyességgel kerülgette azokat a helyeket,
ahol a homok elég laza volt ahhoz, hogy megfogja a
kerekeket, végül azonban ismét elakadt, és Eddie
csupán néhány pillanatig volt képes elnézni Roland
küzdelmét, amint zihálva, fújtatva igyekezett
kiszabadítani, miközben a boszorkány (Eddie kezdett
így gondolni rá) üvöltött a nevetéstıl, és hátrafelé
dobálta magát, hogy még inkább megnehezítse a
feladatot – azután félrelökte a harcost, és egyetlen
dühös rántással kitaszította a kocsit a homokból. A
szék megbillent, és látta/érezte, hogy a nı elırelendül,
amennyire kötelékei engedik, hátborzongatóan
ráérezve a megfelelı pillanatra, hogy ismét felborítsa
magát.
Roland teljes súlyával húzta Eddie mellett a szék
támláját, és sikerült megakadályozniuk, hogy
elbillenjen.
Detta hátranézett, és olyan trágár cinkossággal
kacsintott rájuk, hogy Eddie-nek libabırös lett a
karja.
– Mán megin majnem felburítottatok, fijúk! – mond
ta. – Mosmán asztán vigyázzatok! Én csak egy kripli
öreg hölgy vagyok, úgyhogy vigyázzatok rám!
Nevetett... úgy hahotázott, hogy majd' beleszakadt.
Bár Eddie-nek kedves volt az a nı, aki a másik felét
alkotta – csaknem beleszeretett az alatt a rövid idı
alatt, amíg látta és beszélt vele –, most azonban