KING

volt, de még alig emelkedett ki a horizont mögül;
legfeljebb két órát alhattak.
A harcos eltette a fegyverét.
– Ezt ne csináld még egyszer – mondta a
tolószékben ülı hölgynek.
– Mér, micsinyász, ha megin megteszem?
Megerıszakulsz?
– Ha meg akartunk volna erıszakolni, mostanra te
lennél a legjobban megerıszakolt nı a világon –
mondta közönyösen a harcos. – Ne csináld még
egyszer.
Lefeküdt, maga köré csavarta a takaróját.
Krisztusom, édes Jézus, gondolta Eddie, micsoda
csıd, micsoda rohadt egy... eddig jutott, mielıtt
kimerülten ismét álomba süllyedt volna, azután
ismét visítás hasított a levegıbe, éles, mint a
tőzcsengı, és Eddie ismét fölriadt, a teste lángolt az
adrenalintól, a keze ökölbe szorult, és ekkor Detta
elnevette magát, rekedten és élesen.
Eddie fölnézett és látta, hogy a hold alig tíz fokot
haladt elıre az égen azóta, hogy elıször fölriadtak. Ez
tovább akarja folytatni, gondolta fáradtan. Ébren akar
maradni, hogy minket figyeljen, és amikor már biztos
benne, hogy mélyen elaludtunk, övé a terep, akkor
kinyitja a száját, és ismét bıgni kezd. Addig fogja
ismételni, amíg nem marad hangja, hogy bıghessen.
Detta nevetése hirtelen abbamaradt. Roland
közeledett feléje, sötét árny a holdfényben.
– Ne gyere a közelembe, krumplicsíra! – mondta
Detta, ám idegesen reszketett a hangja. – Úgyse
csinyász velem semmit!
Roland megállt elıtte, és Eddie egy pillanatig
biztosra, tökéletesen biztosra vette, hogy a harcos
elérte türelme határát, és egyszerően agyoncsapja a
nıt, mint egy legyet. Ehelyett megdöbbentı módon fél
térdre ereszkedett elıtte, akár egy leánykérıbe jött
széptevı.