KING

nincs teljesen rendben. Akkor kezdett Odetta apjának
dolgozni, amikor Odetta tizennégy éves volt, és Detta
Walker még alig létezett.
Odetta néha eltőnt. Ezek az eltőnések néhány
órától néhány napig terjedtek. Tavaly nyáron három
hétre tőnt el, és Andrew már éppen fel akarta hívni a
rendırséget, amikor egy este Odetta hívta fel ıt, és
megkérte, másnap tízkor álljon elı a kocsival – ezt-azt
vásárolni akar, mondta.
Már ott remegett az ajkán a kiáltás, hogy Miz
Holmes! Hun vót? Ám ezt már korábban is
megkérdezte, és csupán csodálkozó pillantásokat –
ıszintén csodálkozó pillantásokat – kapott válaszul.
Itt, mondaná a lány. Éppen itt, Andrew – hát nem
maga fuvaroz el mindennap két-három helyre? Csak
nem kezdünk meszesedni? Azután nevetne, és ha
különösen jól érezné magát (ez gyakran így volt az
eltünedezések után), megcsípné az arcát.
– Jól van, Miz Holmes – mondta ı. – Akkor tízkor.
Abban a rémséges esetben, amikor három hétre tőnt
el, Andrew letette a kagylót, lehunyta a szemét, és
gyors imát intézett Szőz Máriához, amiért Miz Holmes
épségben elıkerült. Azután becsöngetett Howardhoz,
a ház portásához.
– Mikor gyött meg?
– Úgy húsz perccel ezelıtt – válaszolta Howard.
– Ki hozta?
– Nem tom. Tudod, hogy van. Mindig más kocsival
érkezik. Néha valahol a ház mögött parkolnak, nem is
látom ıket, még asse tudom, hogy visszajött, amíg
nem hallom a csengıt, kinézek, és ı az. – Kis szünet
után hozzátette: – Eccsomó pukli van a képén.
Howardnak igaza volt. Tényleg csúnya plezúros
volt, pedig most már kezdett gyógyulni. Andrew nem
is szeretett arra gondolni, milyen lehetett friss
korában. Miz Holmes pontosan másnap délelıtt tízkor
bukkant elı kombinépántos selyem nyári ruhában (ez