KING

– A keze...
– Figyelj – folytatta a harcos –, méghozzá jól figyelj!
Az életünk múlhat rajta: az enyém, mert újra
megbetegedtem, és a tiéd, mert beleszerettél.
Eddie semmit sem szólt.
– İ két nı, egy testben. Az egyik nı volt, amikor
beléhatoltam, és a másik, akivel visszajöttem.
Eddie semmit sem tudott szólni.
– Van még valami más, valami különös, de vagy
nem értettem meg, vagy megértettem, csak kiesett a
fejembıl. Pedig fontosnak látszik.
Roland elnézett Eddie mellett, nézte a megfeneklett
tolókocsit, amely magányosan állt a semmibıl induló
kurta keréknyom végében. Azután a fiúra nézett.
– Én nagyon kevéssé tudom, hogyan lehetséges az
ilyesmi, de óvatosnak kell lenned. Érted?
– Igen. – Eddie-nek mintha elfogyott volna a levegı
a tüdejébıl. Megértette – legalábbis annyira,
amennyire egy mozijáró értheti azt, amirıl a harcos
beszél –, de nem jutott lélegzethez, hogy ki is
mondhassa. Még nem. Úgy érezte, Roland kiszorította
belıle a szuszt.
– Akkor jó. Mert az a nı, akibe az ajtó másik
oldalán behatoltam, éppen olyan halálos volt, mint
azok a homárlények, amelyek este jönnek elı.