KING

egy közeledı vonat robaját.
Mindjárt itt az idı; máris itt a pillanat, a pillanat,
amikor el kell hívnia mindhármukat, vagy minden
elvész. Másodszor volt olyan érzése, hogy világok
remegnek és forognak a feje fölött.
Leért a peronra, eldobta a 38-ast. Kigombolta Jack
Mort nadrágját, hanyagul lerántotta. Olyan fehér
gatya volt alatta, amely leginkább egy kurva bugyijára
emlékeztetett. Nem volt ideje töprengeni ezen a
furcsaságon. Ha nem mozog gyorsabban, akkor nem
kell aggódnia, hogy elevenen megég; a golyók,
amelyeket vásárolt, annyira felhevülnek, hogy
elsülnek, és a test egyszerően felrobban.
A harcos a lıszeres dobozokat az alsónadrágba
gyömöszölte, és melléjük tette az üveg Keflexet. Most
az alsónadrág dudorodott groteszkül. Letépte magáról
a lángoló zakót, ám meg sem kísérelte levenni az égı
inget.
Hallotta, hogy a vonat a peron felé száguld, látta a
fényeit. Nem tudhatta, ez ugyanazon a vonalon jár-e,
mint az, amelyik elütötte Odettát, ugyanakkor mégis
tudta. Ha a Toronyról van szó, a végzet oly kegyes,
mint az életmentı öngyújtó, és olyan fájdalmas, mint
a tőz, amelyet a csoda lobbantott fel. Logikus és
pusztítóan kegyetlen úton jár, akár a közeledı vonat
kerekei, és nem állhat meg elıtte, csak az acél és a
szeretet.
Futásnak eredt, alig észlelve, hogy az emberek
félreugranak az útjából. A tőz, amint több levegıhöz
jutott, elıször az inggallérba kapott bele, azután a
hajába. A Mort alsónadrágjában levı súlyos dobozok
összevissza verték a heréit, a belseje majd'
megszakadt a kíntól. A meteorrá vált férfi átugrotta a
forgókeresztet. Engedj el!, sikoltotta Mort. Engedj el,
mielıtt megégnék!
Megérdemled, hogy megégj, gondolta zordul a
harcos. Ami történni fog veled, sokkal irgalmasabb,