KING

néztem a tévét, hogy megtudjam, élve jutottak-e ki
Oxfordból a barátaim, most meg itt vagyok, és MÉG
CSAK AZT SE TUDOM, HOL!
– Hát azt én sem tudom – felelte Eddie.
Szorosabban magához ölelte a nıt, és ringatni kezdte
–, de úgy rémlik, együtt vagyunk benne. Onnan
jöttem, mint te, a jó öreg New Yorkból, ugyanazon
mentem át, mint te, illetve kicsit más volt, de az elv
ugyanaz, és nem lesz gáz. – Majd hozzátette: – Ha
ugyan szereted a homárt.
A nı sírva kapaszkodott beléje, Eddie pedig
átkarolta, ringatta, és Roland azt gondolta, Eddie-vel
most már nem lesz semmi baj. A bátyja meghalt, de
van valaki más, akivel törıdhet, úgyhogy vele most
már nem lesz baj.
De azért belenyilallt a szívébe valami mély,
szemrehányó fájdalom. Úgy látszik, képes lıni –
legalábbis bal kézzel –, képes gyilkolni, egyre csak
haladni, kegyetlen kitartással legyőrni a mérföldeket
és az éveket, még a dimenziókat is a Torony felé
vezetı úton. Képes volt a túlélésre, néha még a
védelmezésre is – Jake-et megmentette a lassú
haláltól a pihenıállomáson, meg attól, hogy a jósda
szexuálisan eleméssze a hegyek lábánál –, de végül
hagyta meghalni. Még csak nem is véletlen baleset
volt: tudatosan lökte a kárhozatba. Figyelte
kettejüket, figyelte, ahogy Eddie átkarolja a nıt,
csitítgatja, hogy minden rendben. İ ezt nem tehette,
és a szívében lakozó bánat mellé most belopakodott a
félelem is.
Ha feladtad a szívedet a Toronyért, akkor máris
vesztettél, Roland. Akiben nincs szív, abban nincs
szeretet, és akiben nincs szeretet, az fenevad.
Fenevaddá válni talán elviselhetı, bár az ember, aki
azzá válik, a végén embertelen árat fizet érte; de mi
lesz, ha eléred célodat? Mi van, ha szív nélkül
megrohanod a Setét Tornyot, és gyızöl? Ha csak