KING

gúnyát, hátra se nézve kilépett. A kövér ember addig
nyomta a NYITÁS gombot, amíg Mort el nem tőnt.
Sosem volt ki a négy kereke, gondolta, de ez most
komoly. Lehet, hogy idegösszeomlása lesz.
A kövér nagyon megnyugtatónak találta a
gondolatot, hogy Jack Mortot biztonságosan eldugják
egy szanatóriumba.
A harcos ezen nem lepıdött volna meg.
3
Valahol a visszhangos terem, amelyet a Mortcipédia
elıcsarnokként azonosított, azaz olyan helyként, ahol
ki-be lehetett járni az irodákkal telezsúfolt égbe nyúló
toronyba, és az éles napfényben úszó utca (a
Mortcipédia szerint Hatodik sugárút) között Roland
jármőve abbahagyta a sikoltozást. Mort nem halt meg
a rémülettıl; a harcost a tudással felérı ösztönei
figyelmeztették volna, ha Mort meghal, és ka-ja örökre
elszáll abba az őrbe, amely valószínőleg minden
fizikai világ mögött van. Nem halt meg, elájult. Elájult
a mindent elsöprı rettegéstıl és idegenségtıl, ahogy
Rolanddal is megesett, amikor belépett Mort elméjébe
és meglátta titkait, meg a sorsok keresztezıdését,
amely túl komoly volt ahhoz, hogy véletlen egybeesés
lehessen.
Örült, hogy Mort elájult. Ameddig az
öntudatlansága nem zavarja Rolandot, hogy
hozzáférjen a tudásához és emlékezetéhez – márpedig
nem zavarta –, addig csak örült, hogy nincs útjában.
A közforgalmat ellátó sárga jármőveket tack-színak,
vagy verdá-nak, esetleg járgány-nak hívták. A
Mortcipédia szerint két törzs vezette ıket: a digók és a
bibsik. Ha az ember meg akar állítani egyet, akkor föl
kell emelni a kezét, ahogy a diákok jelentkeznek az
osztályban.
Roland így cselekedett, és miután számos tack-szí,
amelyekben a vezetın kívül nem ült senki, elrobogott