KING

tizenkét fióküzeme van a napsütötte Délen, az egyiket
éppen csak egy megyehatár választja el Oxford
városától.
Így hát a bıröndjeivel csinálták meg azt, amit vele
nem mertek megcsinálni.
Szégyenkezve, dühösen és szeretettel nézte az
oxfordi tartózkodás néma bizonyítékait. Érzelmei
éppolyan némák voltak, mint a sebhelyek a
bıröndökön, amelyek elegánsan távoztak, és
horpadtan, megviselt külsıvel érkeztek vissza. Egy
pillanatra meg sem tudott mozdulni, lélegzete
párásan gomolygott a jeges levegıben.
Howard kijött, hogy segítsen, de Andrew még egy
pillanatig állt, mielıtt megragadta volna a bıröndök
fogantyúit. Ki vagy te, Miz Holmes? Ki vagy te
valójában? Hova mégy néha, és mit csinálsz, ami
olyan rossz lehet, hogy még magadnak is meséket kell
koholnod a hiányzó órákról és napokról? És még
valami mást is gondolt, mielıtt Howard megérkezett
volna, valami hátborzongatót: Hol a többi részed?
Hagyd csak szépen abba ezt a morfondírozást! Ha
szabad itt valakinek így gondolkodni Miz Holmes felıl,
akkor az csak ı lehet, de ı nem teszi, úgyhogy te se
tedd!
Andrew kiemelte a bıröndöket a csomagtartóból, és
odaadta Howardnak, aki halkan megkérdezte: – Jól
van?
– Asszem – felelte Andrew, ugyancsak lehalkítva a
hangját. – Csak fáradt. A csontjáig elfáradt.
Howard bólintott, megragadta a viharvert
bıröndöket, és elindult befelé. Csak annyi idıre állt
meg, amíg tiszteletteljes üdvözlettel megbökte sapkája
ellenzıjét a füstszínő üvegablak mögött csaknem
láthatatlan Odetta Holmes felé.
Amikor a portás elment, Andrew kiemelte a
csomagtartóból az összehajtott rozsdamentes
acélszerkezetet, és elkezdte széthajtogatni. Tolókocsi