KING

Ez egy ajtó!
– Szentséges Szőz Mária! – nyögte Jack. Azon az
ajtón át, amely Balazar zuhanyozójának padlójától
számítva úgy harminc centi magasan lógott a térben,
sötét, lejtıs tengerpartot látott. A lejtı aljában
hullámok törtek meg. Valamik mozogtak azon a
parton. Valamik.
Lecsapott a pisztollyal, de az ütés, amelynek ínyig
ki kellett volna törnie Eddie metszıfogait, csupán
megkarcolta és egy kicsit felvérezte a fiú száját.
Andolinibıl kifutott az erı. Érezte, ahogy fut.
– Megmondtam, hogy leesik az állad, Jack! –
mondta Eddie, azután megrántotta Andolinit. Jack az
utolsó pillanatban jött rá, mit akar, és
vadmacskaként harcolt, de már elkésett. Háttal
átestek az ajtón, és megszakadt New York éjszakai
zümmögése, amely olyan ismerıs és állandó, hogy az
ember akkor figyel csak oda rá, ha nem szól;
hullámok morajlottak a helyén, meg azok az elmosódó
borzalmak kérdezgettek csikorgósan, amelyek ide-oda
mászkáltak a parton.
11
Nagyon gyorsan kell csinálnunk, különben karón
szárad a bırünk, mondta Roland, és Eddie fixen
tudta, hogy ez úgy értendı, hogy vagy fénysebességre
kapcsolnak, vagy kicsinálják ıket. Ebben nem
kételkedett. Jack Andolini az a fajta kemény legény,
mint Dwight Gooden; meg lehet rázni, talán még meg
is billenthetı, de aki hagyja elharapózni, azt laposra
mángorolja.
Bal kéz!, süvöltötte önmagának Roland, ahogy
átmentek, és ı különvált Eddie-tıl. Ne feledd! Bal kéz!
Bal kéz!
Látta, amint Eddie és Jack hanyatt esve
végiggurulnak a partot szegélyezı sziklás görgetegen,
miközben Andolini fegyveréért viaskodnak.