KING

arcába és a homlokára.
Amikor nem húzhatta tovább, ismét belenézett a
tükörbe.
A saját szeme nézett vissza rá.
Nem szóltak idegen hangok a fejében.
Nem volt olyan érzése, hogy figyelik.
Pillanatnyi rohamod volt, Eddie, sugallta a nagy
bölcs és kitőnı drogos. Nem szokatlan jelenség
olyasvalakinél, akin éppen a langyos elvonási tünetek
jelentkeznek. Az órájára pillantott. Másfél óra New
Yorkig. Úgy volt, hogy helyi idı szerint 4.05-kor ér
földet a gép, ám lehet, hogy már délben ott lesz.
Kezdıdik a mérkızés.
Visszament a helyére. Az ital ott állt a karfán. Két
kortyra leküldte, és a sztyuvi már jött is vissza, hogy
megérdeklıdje, kér-e még valamit. Kinyitotta a száját,
hogy nemet mondjon... amikor újabb furcsa
rövidzárlat következett.
5
– Kérem, szeretnék enni valamit – mondta a harcos
Eddie Dean száján át.
– Nemsokára felszolgáljuk a meleg ételt...
– De én éhen halok – válaszolta az igazsághoz híven
a harcos. – Bármi jó, akár egy kis körömfaladék...
– Körömfaladék? – kérdezte gondterhelten a
katonalány, mire a harcos gyorsan belenézett a fogoly
elméjébe. Szendvics... érkezett a szó olyan távolian,
mint mikor az ember kagylóhéjat tart a füléhez. –
Akár egy szendvics – folytatta a harcos.
A katonalány furcsán nézte. – Hát... van egy kis
tonhalam...
– Az jó lesz – mondta a harcos, bár még életében
nem hallott gombhalról. Koldus ne válogasson.
– Valóban sápadtnak tőnik egy kicsit – mondta a
katonalány. – Azt hittem, talán rosszul érzi magát.
– Pusztán éhes vagyok.