KING

Roland megfordult és kiadta parancsait az
alkimistának. Még egy marháskodás, és vér fog folyni.
Amikor az alkimista elfordult, Roland megkocogtatta
csontos lapockáját a pisztoly csövével. A férfi fojtott
„Jíííí" hangot hallatott, és azonnal visszafordult.
– Nem maga. Maradjon. Küldje a famulusát.
– K-kit?
– İt. – A harcos türelmetlenül intett a segéd felé.
– Mit csináljak, Mr. Katz? – A segéd fehér arcán
lángolt a kamaszkori pattanások utódvéd serege.
– Csináld, amit mondott, te putz! Teljesítsd a
parancsot! Keflex!
A segéd odament az egyik pult mögötti polchoz, és
kivett egy ballont. – Fordítsd meg, hogy el tudjam
olvasni a ráírt szavakat – mondta a harcos.
A segéd engedelmeskedett. Roland nem tudta
elolvasni; túl sok olyan bető volt benne, ami hiányzott
az ı ábécéjükbıl. Tanácskozott a Mortcipédiával. Az
megerısítette, miszerint ez Keflex, és Roland rájött,
hogy az ellenırzés fölös idıpocsékolás volt. İ tudta,
hogy nem képes mindent elolvasni ebben a világban,
de ezek az emberek nem.
– Mennyi pirula van abban az üvegben?
– Hát tulajdonképpen kapszulák – felelte a segéd
idegesen. – Ha tablettás formában érdekli a 'cillin...
– Ne is törıdj vele. Hány adag?
– Ó. Ööö –A kivörösödött képő segéd az üvegre
nézett, és majdnem elejtette. – Kétszáz.
Roland nagyon úgy érezte magát, mint mikor
fölfedezte, milyen sok lıszert vásárolhat ebben a
világban potom pénzért. Kilenc levél Keflex volt Enrico
Balazar gyógyszerszekrényének titkos rekeszében,
összesen harminchat adag, és attól ismét jól érezte
magát. Ha kétszázzal nem tudja elfojtani a fertızést,
akkor semennyivel sem.
– Add ide – mondta a kék öltönyös.
A segéd engedelmeskedett.