KING

sikerült a kokót vagy annak nagy részét elsinkófálnia.
De tényleg így van-e?
Ezen gondolkodott. Ezt szerette volna tudni.
Eddie két órával azután sétált ki a Kennedy
repülıtérrıl, hogy a gépe földet ért. Ez túl rövid idı
ahhoz, hogy megizzasszák, de túl hosszú ahhoz, hogy
tisztázzák, ha valamelyik utaskísérı vaklármát
csapott.
Ezen gondolkodott. Ezt szerette volna tudni.
Eddie bátyja zombi, de maga Eddie még okos, még
kemény. Nem tudták volna átfordítani két óra alatt...
hacsak a bátyja miatt nem. Ha valami van a bátyja
körül.
Mégis, hogyhogy nem vitték be a 43. utcába?
Hogyhogy nem a vámosok kisbuszával távozott,
amelyik olyan, mint a postásoké, kivéve a hátsó
ablakon a dróthálót? Talán mert Eddie tényleg csinált
valamit az áruval? Elrejtette? Lepasszolta?
Egy repülıgépen lehetetlen elrejteni.
Lepasszolni is.
Persze bizonyos börtönökbıl megszökni, bizonyos
bankokat kirabolni, bizonyos ütemeket kiverni, az is
lehetetlen. Mégis megteszik. Harry Houdini
kiszabadult a kényszerzubbonyból, lezárt ládákból,
páncéltermekbıl. De Eddie Dean nem volt Houdini.
Vagy igen?
Megölethette volna Henryt a lakásán, Eddie-t is
valahol, vagy még inkább ıt is a lakásán, hogy a
rendırök azt higgyék, két drogos annyira leépült,
hogy még a rokonságról is elfeledkezve megölték
egymást. De ez túlságosan sok kérdést hagyott volna
megválaszolatlanul.
Neki válaszokat kell kapnia, hogy a jövıben
fölkészültebb legyen, vagy pusztán kielégítse
kíváncsiságát, ez a feleletektıl függ – azután megöleti
ıket.
Néhány válasszal több, két drogossal kevesebb. Kis